A tavaly Robert Rodriguez Machete-jében feltűnő Steven Seagal már csak egy újabb múltbéli trash-harcos volt Danny Trejo, Don Johnson vagy Lindsay Lohan mellett, akinek el kellett játszani a saját anakronisztikus voltát. Pedig Seagal, azaz Nico pályakezdése egy olyan film volt, mellyel jelentősen meghatározta a ’90-es évek akciófilmes érájának hangulatát.
1988: ugyanaz az év, amikor trilógiává bővült a Rambo-széria – és egyben el is fáradt 20 évre -, és amikor az első Die Hard megjelent. A Fekete eső kritikájában már felemlegettük, a ’80-as és ’90-es évek fordulója nemcsak naptári, de műfaji váltást is jelentett az akciófilmek műfajában, és az imént említett párhuzammal is erre kívánok utalni. Nico Toscani története magán hordozza már ugyan a John McClane-i emberarcú hős jegyeit, de annyit nem rejtett magában, hogy pár éven túl is valódi hőst csináljon Steven Seagalból. Abban a pár évben viszont rengeteg dolgot tett, hogy jó szívvel lehessen emlékezni rá, ezért is érdemes még 23 év távlatából is felidézni és újranézni a Nicot, vagy angol címén az Above the Law-t.
Roger Ebert is bírta a Nicot, bár ő is a legfőbb problémájának tartotta, hogy “50%-kal több történet van benne a szükségesnél” – és abszolút igaza van, hiszen a Nico nem kissé rétestésztaszerűen nyúló és már a maga idejében is gyorsan sommázható sztorijával, hanem korhangulatával, kiváló szereplőivel és pergő akciójeleneteivel indította el Steven Seagal karrierjét. Az ír-amerikai anyától és zsidó apától származó Seagalnak még csak megfeszülnie se kellett igazán, hiszen a Nico elején az elbeszélő gyakorlatilag az ő élettörténetét kezdi el mesélni: még fiatalkorában, tinédzseréveiben beleszeretett a keleti harcművészetekbe, és hétdanos aikido-sá képezte magát, olyannyira, hogy később tanárrá válva adja át tudását már saját tanítványainak. Japánból visszatérve a ’80-as években már a filmek világában mozog, igaz, még csak mint harcművészeti tanácsadó, de ezekben az években kezd nekiállni első saját filmjének egyik tanítványa nyomására, aki egyben – minő véletlen – színészügynök volt.
Sharon Stone és Steven Seagal
A Nico szerencsés csillagzat alatt született. A rendezői székben az az Andrew Davis ül, aki ekkor még alig ismert rendező, de pár évvel később már olyan százmilliós bevételű filmeket, mint A szökevény, a Tökéletes gyilkosság vagy éppen a szintén Seagal-Davis kooperációban elkészült Úszó erőd vezényel le sikerrel (igaz, hogy aztán az itt tárgyalt film hősével párhuzamban szürkül bele Hollywoodba); a fontosabb mellékszereplők között az a Sharon Stone tűnik fel, aki pár év múlva már a filmvilág első számú femme fatale-ja az Elemi ösztönnel; és a negatív főhős pedig az a névre talán nem ismerős Henry Silva, akinél karakteresebb gonoszt nehéz találni még ma is, nem véletlen, hogy Jim Jarmusch egyik legjobb filmjében, a Szellemkutyában Forest Whitakerrel igazi jin-jang párost alkotnak. (Pam Grierről nem is beszélve – az ő végzete már ekkor is Quentin Tarantino és a Jackie Brown.)
Így mindössze 7 és fél millió dollárból sikerül leforgatni a Nicot, amelyben az olasz gyökerekkel távolról sem rendelkező Seagal egy perc alatt elhiteti velünk, hogy ő valóban Chicago legrohadtabb vidékének Vietnamból megtért zsaruja. A Nico nagy erénye, hogy műfaja ellenére nem marad egysíkú, és nem marad néma ugyanazon multikulturális problémákkal szemben, amelyeket a már említett Fekete eső is érintett. Felidézi az amerikaiak számára talán még mindig élő Vietnam-traumát, megmutatja az amerikai városok azon vidékeit, ahol fehér embert szinte alig látni, de azok is olyannyira idegenek, mint a néha még mindig olaszul beszélő Nico Toscani, és a drog nagyon is valós átka sem marad ki a történetből.
Noha John McClane sebezhető hősét nem éri el, Nico “ütközetei” inkább hihetőségükkel közelítik meg az ember szívét – bár ez annyira nem meglepő Seagal hátterét ismerve. Noha maga a szinopszis tényleg nem egy nagy szám (droggal kezüket bemocskoló CIA-ügynökök az egyik oldalon, róluk a leplet lerántani akaró kevesek a másikon), a jól adagolt és lendületes harcok és Nico erős monológjai egy kihagyhatatlan darabbá teszik az Above the Law-t.
“Ti azt hiszitek, a törvény fölött álltok – de nem az enyém fölött… !”
Nico / Above the Law trailer
Az előző VHS Feverben: