— Könyv

— 2013. May 7. 09:23

— Írta: Belányi József

Három a magyar kortárs – verses kötetek a slam körül

2013. április 11-én valami furcsa dolog történt: József Attila születésnapja igazi örömünnep lett, az országban egymást érték ugyanis a verses programok. Azt pedig el kell ismerni, hogy ehhez nagyban járult hozzá a hazánkban magának egyre nagyobb figyelmet követelő és kiérdemlő slam poetry. A Corvintetőn megrendezett “Srácok a Nyugati térről” tripla könyvbemutató azonban még így is meglepő eredményt hozott, mert a telt házra, mondhatni, kevesen számítottak.

A slam estekről közismert Simon Márton és Pion István, illetve a szintén színpadhoz szokott, de általában inkább a ritmusszekciót erősítő Sirokai Mátyás nevével fémjelzett, és mellettük több közkedvelt slammerrel felturbózott szeánsz a kortárs költészet “kegyelmi pillanatának” vastapstól hangos mementója volt, ahonnan sokan dedikált verseskötetettel tértek vissza egy kicsit más valóságba. Az alábbiakban az egyes kiadványokról szólunk pár szót.

Nyerj egy dedikált példányt akár mindhárom könyvből, az ehhez kapcsolódó játékokat megtalálod alább!

Verbális kalapácskészlet – Simon Márton: Polaroidok

Még csak két hete jelent meg, mégis számtalan hasonlat és olvasat látott már napvilágot Simon Márton második kötetével kapcsolatban. Van azonban néhány megállapítás, amin nem igazán lehet vitatkozni: 1. A Polaroidok olyan közel jutott a végtelen könyvhöz, amilyen közelről a Möbius-szalag háromdimenziós létezőnek tűnik. 2. A Polaroidok eddig a bizonyos pontig kézen fogva vezeti az olvasót, de mindig más úton. Viszont ahány olvasó, annyiféleképpen fog reagálni akkor és ott, ha feltételezzük, hogy az “akkor” és az “ott” szabadon elhelyezhető a tér-idő kontinuumban.

Akik – mint én is – sejtették a szerző blogját böngészve, hogy mi készül itt, éppen annyira lepődtek meg, mint akik azért álltak be a Corvintető bejáratánál kígyózó sorba, mert “lesz slam is!”. A vékonyka könyv ugyanis olyan, mint egy verbális kalapácskészlet: lapozgatja az ember, lapozgatja, aztán az egyik kétsoros úgy csapja mellkason, mint egy harci pöröly. Lapoz még egyet, egy pillanatra nem figyel, és a két oldallal korábbi, geológus-kalapácsnak tűnő semmiségről kiderül, hogy Andy Dufrense azzal jutott ki a Shawshankből.

Az viszont még ennél is furcsább, hogy a polaroidok néha úgy viselkednek, mint a hímnős kétéltűek. Ami elsőre üt, másodikra talán simogat, harmadikra esetleg átsiklik felette a szem, aztán negyedikre – egy másikkal összekapcsolva – megint új értelmet nyer. Az értelmezési variációk száma – szinte – végtelen.

Játék

Nyerj egy dedikált példányt Simon Márton: Polaroidok c. kötetéből! Ehhez küldd a helyes megfejtést a jatek@kultblog.hu címre május 12-e (vasárnap) éjfélig. (Ha több könyvre is pályázol, küldheted a válaszokat egyben.) A játékra csak a Kultblog közösség tagjai jelentkezhetnek, ahova egy Facebook page lájkkal szállhatsz be. Sorsolás és eredményhirdetés május 13-án (hétfőn).

Kérdés: Melyik az a szám, ami összekapcsolja Simon Mártont és George Orwellt?

Gyökeresen más – Sirokai Mátyás: A beat tanúinak könyve

A három kiadvány közül Sirokai Mátyás verseskötete sok kategóriában pályázik felsőfokra. A legkoncepciózusabb, a legnehezebben megfejthető, a legelrugaszkodottabb az ő munkája. Elsőre egyébként a verses előtag is fura a kötet szó előtt, én sokkal inkább nevezném lírai módon formált pszichedélikus/spirituális úti könyvnek.

Kritikát is nehéz róla megfogalmazni, mert vagy szíven találja az olvasót ez az egyedi hangvételű, bio-sci-fibe oltott krónikás énekfűzére, vagy az első fejezet első részénél elhúzza a száját, és az éjjeli szekrény egy elfeledett rekeszébe dugja a vékonyka könyvet, és az agancsos szóról továbbra is a Jägermeißter jut majd eszébe.

Ha még is hasonlítanom kellene valamihez, akkor A beat tanúinak könyvét leginkább egy meditációs elvonulás sorkizárt naplójával állítanám párhuzamba, amit betontól távol, lelki előkészületek után ajánlott forgatni, lapozni, olvasni, befogadni.

Játék

Nyerj egy dedikált példányt Sirokai Mátyás: A beat tanúinak könyve c. kötetéből! Ehhez küldd a helyes megfejtést a jatek@kultblog.hu címre május 12-e (vasárnap) éjfélig. (Ha több könyvre is pályázol, küldheted a válaszokat egyben.) A játékra csak a Kultblog közösség tagjai jelentkezhetnek, ahova egy Facebook page lájkkal szállhatsz be. Sorsolás és eredményhirdetés május 13-án (hétfőn).

Kérdés: Melyik évben jelent meg Sirokai Mátyás első, Pohárutca című kötete?

Ki mit bír? – Pion István: Atlasz bírja

Ha egy kötet tíz évig érlelődik, kikerülhetetlen, hogy felfedezhető korszakok tűnjenek fel benne. Pion István első verseskötetében két művészi én áll markánsan az olvasó elé: a szemérmes és a szemérmetlen költő, és mindkettő mesél családról, istenről, leküzdendő és leküzdött szorongásokról.

Az Atlasz bírja sokszínűen fajsúlyos kiadvány. Vannak benne olyan gondolatok, amelyeket két kézzel is nehéz átemelnünk a saját világunkba, azonban akadnak olyanok is, amelyekkel akár naponta szívesen szériázunk. A kiadványt záró családregény, a Téged tanuljalak pedig egyszerre mindkettő. Épp annyira távoli (hiszen ez nem a mi családunk), amennyire személyes (hiszen ez akár a mi családunk is lehetne).

Már a kötet beharangozásakor kiderült, hogy a szerző történelmet ír, hiszen először jelenik meg kötve-fűzve slam szöveg, ráadásul nem is egy. Az első elhangzásuk helye és ideje mellett ezekben a szövegekben tudatos, már-már profi marketingest idéző brandépítés fedezhető fel a visszatérő szimbólumokkal, az összekacsintós perspektívaváltásokkal. Ezért egyáltalán nem meglepő, hogy Pion István egyes sorai azóta is fel-felbukkannak mások salmjeiben.

Játék

Nyerj egy dedikált példányt Pion István: Atlasz bírja c. kötetéből! Ehhez küldd a helyes megfejtést a jatek@kultblog.hu címre május 12-e (vasárnap) éjfélig. (Ha több könyvre is pályázol, küldheted a válaszokat egyben.) A játékra csak a Kultblog közösség tagjai jelentkezhetnek, ahova egy Facebook page lájkkal szállhatsz be. Sorsolás és eredményhirdetés május 13-án (hétfőn).

Kérdés: Hányadik feladata során vette át az égboltot Atlasztól Héraklész?