A válogatáskazetták elkészítése azért olyan nehéz, mert a fele sem megy át annak, amit érzünk, gondolunk egy szám, egy dallam, egy sor kapcsán. Amit mi eksztatikus megváltásként érzünk, azt más nyálas badarságként értelmezheti. A válogatásalbumok csak akkor érnék el igazi hatásukat, ha minden egyes számhoz külön magyarázatot fűznénk. Szavakkal kellene leírni a Nick Hornby szerint is megfoghatatlant: “Szeretem, ha bárki kapcsolatban van a zenével: mert van bennünk valami, amihez szavakkal nem tudunk hozzáférni, és ami makacsul ellenáll annak, hogy valahogy kinyögjük.” Hornby 31 dal című esszégyűjteményében a megfoghatatlan megragadásával próbálkozik, miközben zenei újságíró oldalát mellőzi: “Ez a könyv nem arra alapoz, hogy én meg ti képesek vagyunk pontosan ugyanazokat a dolgokat hallani; más szóval, ez nem zenekritika”.

Hornby a 31 dalban egy igazi és őszinte zenekedvelő rajongásával ír és filozofál, ugyanakkor betekintést is enged életének egy-egy epizódjába. A 31 dal így egyfelől a zene iránti szenvedélyének eredménye, másrészről életének gondosan megválogatott soundtrackje. Hornby-rajongók étvágyát különösen kielégítheti a könyv, hiszen a Pop, csajok, satöbbi és az Egy fiúról keletkezésének előzményeit, illetve hátterét is elárulja az író. A 31 dal igazi értéke azonban nem csak abban rejlik, hogy beenged a Hornby-univerzumba, hanem abban is, hogy válogatáskazettájának párhuzamos olvasása és hallgatása közben játszi könnyedséggel, valahogy automatikusan készül el saját, személyes zenegyűjteményünk elkerülve a Rob Fleming-féle válogatáskazetta-készítés a Pop, csajok, satöbbiben már megismert bonyolult, fáradságos folyamatát. 

Hornby a tőle megszokott humorral ír; szerinte egy tökéletes világban Santana Samba Pa Ti című dalára kellett volna elveszítenie a szüzességét. Ironikusan ír a kedvenceiről is, Springsteenről és Rod Stewartról, de a komoly, bölcs Hornby beszél hozzánk, mikor családja, válása és autista fia kerül szóba az Egy fiúról filmváltozatához készült A Minor Incident című Badly Drawn Boy-szám és Gregory Isaacs Puff the Magic Dragon című dala kapcsán. Néha gondolatáradatot indít el az íróban egy-egy dal, pl. Nelly Furtado I’m Like a Bird slágere kapcsán elmélkedik a popzene befogadásáról és elutasításáról, és Paul Westerberg Born for Me című dalának kivesézésekor megy bele abba, hogy mitől jó egy szóló, vagy hogy ijesztőbb, megdöbbentőbb, nehezebben befogadható anyagok (mint a Suicide Frankie Teardropja) miért ragadhatnak magukkal és miért kaphatnak jobb kritikákat. A számokat nem feltétlenül cincálja szét másodpercről másodpercre, ahogy a Beatles Rain című számát is inkább csak egy dicséret erejéig említi meg, a Teenage Fanclub Your Love Is The Place Where I Come Fromját sem igazán zeneileg értékeli, hanem egy fontos momentumot megörökítő dalként tartja számon.

Ugyanakkor az is előfordul, hogy egy-egy írásánál a dalszövegeket is érdemes előbányásznunk, mert Hornby hangonként és szinte szavanként képes szétszedni egy-egy dalt, mint Ani DiFranco You Had Time-ját. Hiába hallgatom Bruce Springsteen Thunder Roadját olvasás közben, ismét be kell tennem a dalt ahhoz, hogy igazán átérezzem – vagy csak közelítsem annak átérzését – amit a “ziháló harmonika és fájdalmasan szép zongora” Hornbyban okoz. Az általa gyönyörű pillanatokként definiált magaslatokat inkább csak észreveszem, nem teszem őket ténylegesen magamévá, mert ezek a dalok nem az én szívemben és lelkemben szólnak, így semmiképpen nem fogom ugyanúgy megtalálni Istent Rufus Wainwright One Man Guy című számában, mint ahogy Hornby teszi, de ő meg az én istenemet nem találná meg a Broken Social Scene Lover’s Spit című számában. Az a megnyugtató, minden bánaton, bajon átsegítő dal, ami Hornbynak a Thunder Road, nekem egy időben a Modest Mouse The World At Large című száma volt, vagy mikor Hornbynak valami gyorsra van szüksége, Led Zeppelint tesz be, akkor én Deftonesra pörgök fel. A 31 dal olvasása közben párosítom a saját kedvenceimet az íróéval, Hornby tehát útmutatást ad az én saját, személyes válogatáskazettám elkészítéséhez.  “Mindössze azt remélem, hogy nektek is vannak olyan dalaitok, amelyek megfelelnek az enyéimnek.” – írja Hornby. Kedves Nick, persze, hogy vannak …