Podcast

Route 8 a Kultblogra egy exkluzív mixet készített, ezt mindjárt indíthatod is aláfestő zeneként, alább pedig interjúnkat találod vele.

Interjú

Honnan jön a Route 8 név?

Majdnem az egész rokonságom a Magyarországon húzódó 8-as főút mellett lakik, és én szeretem mindegyikőjüket. Az egész életemet behálózta az az út.

Mi a zenei előtörténeted, hogyan kezdtél el zenét írni?

Még általános iskolás koromban zongoráztam közel két évig, de otthagytam, mert jobban szerettem játszani a saját kis egyszerű szerzeményeimet, mint másokét. Ezen kívül nem is játszottam más hangszeren. A zene mindig is vonzott, de az egész zenekészítés akkor indult be igazán, amikor még 12 éves koromban hozott apám egy cd-t tele mindenféle szoftverekkel, és az egyik ezek közül a Fruity Loops volt. Emlékszem, amikor még este kilenckor le kellett feküdnöm, és másnap reggel hatkor keltem is, hogy egyből tudjak zenélni a szoftverrel. Régi szép idők…

Milyen hatások értek a zenei utadon?

Sokféle, de talán a legmeghatározóbb a L.I.E.S. zenei kiadó. Eddig mindig el tudtak kápráztatni a kiadványaikkal, és sokszor inspiráltak a jammeléseim közben. Gyakran hallgatom a régi számítógépes játékok zenéit is. Nemrég a SimCity 3000-nek a zenéjét hallgattam, amit imádok. Jó felfedezni benne az ilyen régi szintetizátorok hangjait. Általában, ha találok egy játékban egy jó szinti hangot, akkor megpróbálom rekonstruálni a Roland Grooveboxommal. Szerencsére ez nem olyan nehéz, mert ezekhez a régi játékokhoz legtöbbször Roland (digitális) szintetizátorokat használtak. Még érdemes megemlítenem a Silf srácokat is. Nem csak azért, mert ők adták ki az első EP-met, hanem azért is, mert közös jammeléseink a legendás Ballacid stúdióban sokat dobtak az egész zenei utamon.

Az Easterndaze budapesti partyján debütáltál a live acteddel – hogyan fejlődtél azóta, mi foglalkoztat élőben és mi a stúdiódban?

Tudásilag sokat fejlődtem. Úgy érzem, hogy most már nagyobb biztonsággal és változatosabban mozgok a kütyüimmel. Technikailag meg a jelenlegi cuccaimmal maximálisan meg vagyok elégedve. Már több mint három hónapja nem cserélgettem a szintijeimet, ami furcsa, mert általában egy hónap után elcserélem a vasaimat valami másra. Az első live actemnél még nem igazán tudtam, hogy pontosan milyen szintik is illenének hozzám, de most már nagyjából tisztában vagyok azzal, hogy mit szeretnék. A live és a stúdiós/szobámban készült zenéket általában külön szoktam válogatni, mert élőben próbálok egy kicsit táncolhatóbb, vagy legalábbis bólogatósabb zenéket játszani, míg a szobámban általában inkább merengő, kísérletezős számokat írok, amik annyira nem mozgatnák meg az embereket testileg.

Kaptál egy olyan kritikát a Quarton, miszerint a technódban “a hiányosságokat a lo-fi zúgás próbálná elfedni”. Majd ezt követően megjelent a Farbwechselnél a Mental Murder EP egyfajta újabb mérföldkőként. Te hogyan élted meg ezt a periódust?

Igen, az elején még csak a laptopommal kísérletezgettem a techno terén, de a lo-fi zúgás az nem a hiányosságokat próbálta elfedni, hanem egyszerűen a számaim része volt. Most is lo-fi beütésűek a zenéim, de hangzásilag már sokkal erőteljesebbek. Egyébként ez a periódus eléggé élményteli volt számomra, főleg a laptopról hardware-eszközökre való teljes átállás miatt, és amiatt, hogy lassan megismertem a magyar underground zenei színteret és a benne lévő rengeteg embert.

Mit akarsz kifejezni a zenével, amit készítesz? Egyfajta múltidézés és belső érzelmek, gondolatok késztetnek, vagy a kísérletezés?

Én úgy gondolom, hogy a zenémet eléggé meghatározzák az éppen aktuális érzelmeim és gondolataim. Amikor a Mental Murder EP-t írtam tél és hideg volt. Úgy összességében mindent olyan ridegnek és távolinak éreztem, meg akkor még az egyik másik projektem, a Broken Cups szintipunk banda is nagyon ment, ezért is lett az egész EP-nek ilyen sötét beütése. Most pedig a nyár hatására leginkább ilyen ’90-es éveket idéző, megnyugtató ambient house számokat írok. Természetesen mindig kísérletezek új hangzásokkal, ezért is van az, hogy minden számom egy kicsit más beütésű. A múltidézés pedig… Hát én egyszerűen ezt szeretem. Régi szintik, dobgépek és kazetták. Ez vagyok én, sosem kedveltem ezt a szuperletisztult, agyonmasterelt hangzást. Keep it raw!

Mit tartasz kihívásnak a zenekészítésben?

Talán maga a felvétel a legnagyobb kihívás számomra. Mindent pontosan (mégis kicsit pontatlanul) bepötyögni miközben forog a kazetta. A legtöbb számomat legalább ötször újra kell venni, mert valahol súlyosan elrontom, de még így is legtöbbször hagyok bennük egy némi esetlegességet. Amúgy igazából ezek miatt a “hibák” miatt Route 8 a Route 8.

Milyen eszközökkel szoktál dolgozni?

A stúdióm egy Roland MC-307 Grooveboxból, egy Korg ESX-1 samplerből és egy olcsó Behringer keverőből áll. A Mental Murdert EP-t is csak ezekkel vettem fel, de akkor egy Korg ES-1-em volt nem ez a piros sampler szörnyeteg. Mindent kazettára veszek fel, régiekre és újakra egyaránt. Nemrég vettem egy Korg Monotron Delayt, ami nagyon jó egy kis élő zajkeltésre.

Mik a terveid, mit várhatunk tőled a közeljövőben?

Valamikor szeptemberben jön egy split EP-m a Bokhari Records-nál, ahol nemrég jelent meg Gnork barátomnak is egy EP-je. Azon majd két számmal szerepelek, egy eddig ismeretlen előadó mellett. Október-november környékén pedig remélhetőleg egy görög kiadónál fog egy új lemezem kijönni, amin még jelenleg is dolgozom. Mindkét EP csak bakeliten lesz kapható. Ezen felül nagy tervem egy album készítése jó barátommal, S Olbrichttal, és ha minden jól megy, akkor augusztusban készen is leszünk vele.