A nyári túlélőcsomag egyik elengedhetetlen alapfelszerelésének ajánljuk ezt a jazzes duplapodcastot, amelyet a grafikus és képregényrajzoló Haránt Artúr készített nekünk. Garantáltan pár fokkal hűvösebb lesz tőle a levegő.
A két mix felépítését tekintve a klasszikus válogatás kazik elvét követi. Van egy A-oldal, mely a lazább, könnyedebb dalaival kellemes, de tartalmas felvezetést kínál. Míg a B-oldalon zeneileg masszívabb, de nem kevésbé élvezetes számok hallhatók. Itt indíthatod is a zenét, alább pedig Artúr mesél a dalválasztásról.
Podcast – A oldal
Haránt Artúr a válogatásról
Minden évszaknak megvannak az előnyei és hátrányai, az már egyénenként változik, hogy ki milyen arányban érzékeli és élvezi ezeket. A nyár a zenében sokszor élettel teli, energikus és kirobbanó hangulatú, ugyanakkor van egy melankolikus arca is, amikor mindent mozdulatlanná, fáradttá tesz a hőség. Ezt az állapotot igyekszik aláfesteni a Sunny Rollins nyári dupla jazz-válogatás.
Mindkét mixbe került a Caravan és a Summertime című daloknak egy-egy eltérő változata. Az előbbi esetében Art Blakey és Thelenious Monk, utóbbinál pedig Charles Mingus és Albert Ayler mutatja meg, hogy mennyi mindent lehet kihozni ugyanabból a sztenderdből. Mintha két totálisan különböző szerzemény lenne, Ayler verziója ráadásul nagyon kiszélesíti az eredeti Gershwin-mű határait. Ebből a szekcióból még Pete LaRoca Malaguenáját érdemes kiemelni, amely mintha visszament volna a latin zene spanyolországi, sőt arab és mór gyökereihez, hogy átfogjon több évszázadnyi zenetörténelmet, mindezt földöntúli cintányérokkal kísérve. Ez a tétel a hard bop korszak egyik legkiválóbb darabja.
A kortárs jazz fuzió megkerülhetetlen alakja Madlib két számmal is szerepel az A-oldalon (Young Jazz Rebels – The Sun, Yesterday’s New Quintet – Sunray), továbbá még egy szám van, ami a nevéhez köthető. Ez a Montara Bobby Hutchersontól, amely jellegzetes dallama a modern klasszikus Shades of Blue albumon is szerepel.
Funk és soul fúzióból is jutott mindenhova. Ezek közül a B-oldal funkos ugróiskolája a legkiválóbb darab Charlie Rouse-tól, amely akár egy sample aranybánya is lehetne egy hip-hop producer számára. Ezen az oldalon a funk vonal másik remek darabja a felütést szolgáló első szám: Calvin Keys könnyed és laza gitárjátéka az egyik legjobb érv amellett, hogy a rövid életű Black Jazz Recordsot jó ötlet volt megalapítani. A sort John Lurie és a Lounge Lizards (magyarul Bártöltelékek) zárja, amely olyan mintha a szaxofon villogtatás magát a tűző napot szimbolizálná, míg a hűsítő elektromos gitár karcolások pedig a kortyokat egy barna papírzacskóba csomagolt hideg sörből.
Ha véget ért az előző válogatás, és már az ismétlésre is ráuntál, akkor se menj messzire, mert még vissza van a B-oldal, és további 50 percnyi frissítő zene a jazz legjobbjaitól. Nem kevésbé ajánljuk nyaralóknak kerti partihoz, otthon maradottaknak árnyéban henyéléshez, a munkából hazafele tartóknak a fülledt városi ingázáshoz.