— Színház

— 2010. November 6. 09:33

— Írta: zombiefoot

A mozdulat totális öröme – a Budapest Tánciskola előadásáról

A Nemzeti Táncszínházban októberben mutatták be a Budapest Tánciskola tanulóinak legújabb előadását, mely gyakorlatilag három kisebb, új koreográfiából (Nyári termés) és az iskola “sztárelőadásává” avanzsált Haidauból állt. Az előadás sikeresen elkerülte az összes gyermekbetegséget, sőt, felnőttesen profi volt, azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy ezek a fiatalok még feltétlenül hisznek a testükben. Ez ki is ült az arcukra. Így különösen jó volt nézni őket.

Pontosan húsz éve, 1990 óta létezik a Budapest Tánciskola, amely akkor több éves középiskola utáni, esetleg egyetem melletti képzésre vette fel a diákjait. 1998-ban azután létrejött alapfokú művészetoktatási intézménye, tehát már iskolai keretek között várta a 14-18 év közötti fiatalokat. Majd az újabb nagy fegyvertény volt a főiskolai részleg 2004-es megnyitása, ami új helyzetet teremtett a magyar táncos képzésben: már nem csak a Balettintézetbe mehettél végigverekedni magad a klasszikus tananyagon. Ez a tánciskola ugyanis eleve kortárstánc alapokra helyezte magát, nyilvánvaló célja pedig a hazai, amúgy is pezsgő magyar táncélet utánpótlásának biztosítása.

Ez pedig, elnézve az előadáson a tanáraikkal közösen kialakított koreográfiákat, sok jóval kecsegtet. Profin táncoltak, örömmel és lelkesedéssel az arcukon, egymásra is figyelve. Nagyokat ugráltak, óriási elánnal fordultak, nagy fizikai teherbírással táncolták végig a bő órát – mintha nem lenne gravitáció és nem lenne ügyetlen vagy öregedő test a világon. És ez rendben is van. Nem tudok, és nem is kell nagy értelmezést belevinni az egyes etűdökbe. Nem szabad túlzott jelentésekkel terhelni a tizenévesekkel bemutatott darabokat. Erre mondtam az elején, hogy az előadás elkerüli a gyermekbetegségeket. Egyrészt nem ró súlyos értelmi terheket, túlgondolt, nehézkes jelentést a fiatal tánckarra, másrészt azt hangsúlyozza, amit a később beérő súlyossággal szemben nagyon jól tudnak már most is: az erő és a stílus felmutatását a mozdulatban.

Ezen a tortán már csak hab volt, hogy az estét a Nemzeti Táncszínház Beavató Programjának keretében direkt középiskolai csoportok számára tartották. Nem annyira a végén elhangzott és bemutatott magyarázatokkal, hanem inkább a mozdulat erejével hatottak, ami után egy kicsit is művészi hajlamú középiskolás lány úgy jött ki az elegáns színházépületből: én is táncolni akarok! Ezután legalábbis felkeres egyet az ország számos kortárstánc kurzusa közül, majd eljárogat a barátnőkkel az előadásokra. Így zárul be ez a pozitív kör.