Mark Maggiori émelyítő fotóinál nehéz eldönteni, hogy mikor látunk elkapott pillanatokat, és mikor szolidan, de tudatosan megkomponált fiktív jeleneteket. Mindazonáltal a díszlet mindig azonos: a szuburbán környékek és a délvidéki kisvárosok jellegzetes helyszínei és figurái, rodeók, roncstelepek, romos házak, ott ragadva valahol a semmi közepén, egy országúti motelban vagy egy sivatagi peyote trip delíriumában.
Ennek ismeretében nehéz elhinni, de a jelenleg Los Angelesben élő Maggiori nem az Egyesült Államokban, hanem Franciaországban, egy erdei kisvárosban nőtt fel, több ezer mérföldre attól a közegtől, amiben olyan természetesen mozog. Később a nagybátyja tanácsára vetette bele magát a párizsi művészeti oktatásba, rajzolni, festeni, fotózni kezdett, közben a Pleymo nu metal zenekar énekesként lett szélesebb körben ismert, végül visszatért a képalkotáshoz.
Finoman amorális és obszcén fotóit a Polaroid és a 35 mm-es analóg filmek szokásos stíluselemei, kicsorbult színek, foltok és karcok roncsolják.
