— Zene

— 2013. April 15. 10:36

— Írta: Varga G. András

Borongós félálmok, karcos harmóniák – Utero interjú

Az Utero álnév mögött rejtőző Rigó Benjámin a tavaly indult Visionary Mind elektronikus zenei kiadó kötelékében kezdte el bontogatni a szárnyait Solum című EP-jével tavaly, és azóta folyamatosan ontja magából a hangulatcsapdákat és álomutazásokat.

A legfiatalabb generációs producer világa az izolált hálószobák félhomályát illeszti össze a végtelen lebegés érzésével, és az álom és az ébrenlét közötti ködös határon táncol szolidan. Megkértük Uterot, hogy készítsen a Kultblog-olvasóknak egy exkluzív hallgatnivalót, így a következő EP-jéről kaptunk egy előzetest kedvcsinálóként, hallgassátok meg az interjút olvasva a megfelelő hangulat kedvéért.

Mesélj kicsit magadról, hogyan kerültél a zene hálójába?

Kiskoromban komolyzenei képzésként 12 évig vadászkürtöltem, előtte pedig trombitáltam. De játszom zongorán, gitározom, dobolok is, nagyjából elég sok hangszert meg tudok szólaltatni. Szeretem a hangszereket. Játszottam garázspunk zenekarban, ahol szintiztem meg énekeltem is néha. Aztán az egyre felgyülemlő ötleteimet egy új projektben szerettem volna megvalósítani, és amikor egy barátom megmutatta nekem az Abletont, elkezdtem több zenekészítő szoftverrel is próbálkozni, sőt elvégeztem egy hangtechnikus sulit is. A technikai képzés nagy segítség volt, de valahogy mégsem ez a perfekció mozgat, hogy mindent így “kimastereljek”, hanem pont az, hogy az adott két percet, ami benne van a fejemben, azt gyorsan leírom és utána egy egész hangulatot kreálok hozzá.

Hogyan írnád le a saját világodat, amiben a hangulataidat, érzéseidet alakítod át hangstruktúrákká?

A félálom érzése. Azt mondják, hogy sokat alszom, állandóan otthon vagyok és nem mozdulok ki. Ez egy ilyen félálomvilág kicsit, ahol van ugye a kinti világ, a benti világ és a fejemben lévő világ, és ezek közötti félig ébren-félig álomban érzés. Elsősorban Burial van rám nagy hatással, de mellette Lorn, Clark és Amon Tobin világa is bennem van. Az én világomban a koszos, mocskos, mégsem techno, mégsem house, offbeat, nem offbeat, mégis négynegyed, teljesen megfoghatatlan kis töredékek alulfilterezve alkotnak egy hangulatot. Az analóg, a ’80-as, ’90-es évek témái mind érdekelnek, trance/rave átültetések, persze nem pumpálás, hanem csak ezt az érzést formálom át a saját stílusomra. Például most a nyári trance érzést próbálom összehozni a borongós, nagyon lo-fi, downtempo témával és megfejelni egy pszichedelikus fűszerrel.

Utero

Utero

Hogy kerültél kapcsolatba a Visionary Minddal?

Még a Cöxpon Caféban volt egy bulisorozatunk a Boráros téren és kb. harmadszor játszottunk, amikor lejöttek Marcoék [a kiadó vezetői Marco Mental és Marco Bonetti – a szerk.] teljesen véletlenszerűen és a szettem után odajöttek hozzám, hogy érdekelne-e engem a kiadójuk.

Az debütáló EP-det ott adtad ki Solum címen, mesélj róla!

Ez egy elég kísérleti dolog volt nekem, elmentem a nagyszüleimhez vidékre a kertbe, felvettem mindenféle hangot és abból született meg az EP. Az első két szám, a Garden1 és a Garden2 egy témára és koncepcióra épült, a Nameless Forest teljesen offbeat, csak egy hangulat, az utolsó szám a Wrong People pedig egyfajta humor akart lenni. A tavaly előtti absztrakt hiphopból csináltam egy direkt klisékre épülő poposabb viccesebb valamit.

Azóta elkészült több kiadatlan számod, és megjelentél a kiadótársad, Iketa Breathe című számához készült álomutazós remixeddel is. Azon a kiadványon a nagy névnek számító kísérleti techno producer, Max Cooper is jegyzett egy gyönyörű újragondolást. Milyen dobás várható tőled következőként?

Tervezem a külföldre költözést, Bécs-Berlin irányban, de előtte szeretnék még egy EP-t megjelentetni a Visionary Mindnál. Az új lemez koncepciója, hogy mindent saját hangból szeretnék felépíteni. Ez az elsődleges.

Az új lemez hangulatából született a Kultblognak készített minimixed is, mesélnél róla?

Egyfajta vázlatot készítettem, semmi master nincs rajta, meg túl is van lőve, de egy betekintést ad az alapelképzeléseimről, amit szeretnék továbbvinni és tökéletesíteni a következő EP-re. Négy szám van a mixen, amiből az első egy három perces sistergés, rajta zongorával. Az egész ez a beszélgetés előtt készült közvetlenül. Tényleg nincsen megkomponálva, hanem csak egy loop. A második és a harmadik ugyanarra az alapra épül, ugyanolyan bpm, majdnem a hangok is ugyanazok benne. Úgy szoktam dolgozni, hogy csinálok egy számot, és amikor az kész, akkor lementem egy másik projektbe és elkezdem tovább gyúrni újból és újból, míg a végén összeillesztem az egészet. A második szám egy alapharmónia, majd a következő egy szünet után ugyanazokat a harmóniákat viszi tovább. A negyedik szám pedig egy vokálozgatósabb, játszadozósabb track. Ezek nem kész számok még, ezeket fogom továbbfejleszteni hogy rendesen hallgatható is legyen majd. Még ezután jön a stúdiózás, masterelés és a hangtechnikusi feladataim.

Utero – Solum EP