William Basinski négyfelvonásos albumát 2002-ben kezdték el egyenként kiadni, és az elmúlt évtized elég volt ahhoz, hogy az ambient műfaj egyik sokat idézett klasszikusává váljon. A tízéves évforduló alkalmából a Temporary Residence kiadó egy minden szempontból exkluzív, gyűjtői formában jelentette meg újra Basinski opuszát összegyűjtve: 9 lp, 5 cd, 1 dvd és egy könyv.
A Disintegration Loops keletkezéséről sok szó esett már, de a történet többszöri véletlenszerűsége, megkapó egyszerűsége és mégis nagyon összetett jelentéstartalma miatt a mai napig megunhatatlan. Basinski 2001-ben bukkant rá néhány korábbi, közel húsz évvel régebben rögzített felvételére, magnószalagra felvett, többségében rövid, de nagyon aprólékosan kidolgozott ambient loopra. Elkezdte őket digitalizálni, és arra lett figyelmes, hogy a folyamatos újrajátszás során a magnófej fokozatosan lesöpörte a szalagról az információt hordozó ferriteket, szép lassan megsemmisítve a rajta található zenét. Így az eredeti loopok telt és folytonos hangzása egyre inkább szaggatottá vált, míg a végére nem maradt más, mint elszórtan pár rövid akkord.
The Disintegration Loops (részlet)
A Disintegration Loops tulajdonképpen ennek a folyamatnak a megörökítése: fültanúi lehetünk annak, hogy az eredeti zene az idő előrehaladtával alig hallhatóan egyre áttetszőbbé, önmaga árnyékává válik. Fura iróniája a sorsnak, hogy Basinski a szó eredeti értelmében nem is tekinthető a mű szerzőjének, hiszen ő úgymond csak elindította a lejátszást és a felvételt. Viszont pont ez az egyik legfontossabb mozzanata a történetnek: arról van szó ugyanis, hogy ez egy olyan alkotás, amely esetében nincs értelme annak a kérdésnek, hogy mit akart ezzel a szerző mondani. Semmit. Ő is és mi is ugyanúgy csak fültanúi vagyunk az elmúlás egyik hallhatóvá tett ábrázolásának. És talán ez a profán egyszerűség az, ami miatt ennyire megunhatatlan az összes darab: nem kell és nem is lehet mit kérdezni vagy magyarázni, csak csendesen szemlélődni az elmúlás felett.
Amikor először olvastam egy rövid leírást a tavaly megjelent box setről, kezdettől fogva nem volt kérdéses számomra, hogy egy nagyon ígéretes újrakiadásról van szó. Ebben szerepel a Disintegration Loops mind a négy része, plusz két élőben rögzített felvétel cd-n és bakeliten, egy egyórás dvd és egy 150 oldalas booklet. A véleményem azóta sem változott sokat, hogy pár hete sikerült kézbe vennem és behatóbban tanulmányoznom a doboz tartalmát. Azt nem mondanám, hogy sokkal több újdonságot árulna el a keletkezés körülményeiről, vagy hogy teljesen új megvilágításba helyezné a művet, viszont van pár említést érdemlő apróság és meglepetés.
The Disintegration Loops II (részlet)
Itt van például a két, eddig ki nem adott élő felvétel: az egyik New Yorkban a Metropolitan múzeumban készült 2011-ben, a másik pedig a velencei biennálén 2008-ban. Ezek azért izgalmasak, mert Basinskit visszahelyezik a klasszikus értelemben vett szerző szerepébe, amelyben neki kell élő zenészekkel megvalósítania mindazt, amit eredetileg a magnó olvasófeje végzett el helyette. Az ötlet nagyon jó, az eredmény viszont inkább csak egy kis ráadás, hiszen önmagukban, az eredeti kontextus nélkül nem hiszem, hogy működnének ezek a szerzemények, vagy legalábbis biztos nem ugyanazzal a hatással mint az eredeti felvételek.
A másik érdekesség az, hogy bakeliten is megjelentek a hanganyagok: ezzel mintha furcsa módon bezárulna a kör, hiszen az egész történet ott kezdődött, hogy Basinski analóg formából akarta digitálisba átrakni a loopjait. Egyébként a vinilkiadás is valószínűleg inkább csak a gyűjtőknek szánt egyfajta kuriózum, ugyanis kis kivételtől eltekintve legtöbb track csak két-három lemezoldalra fért rá, amely az élvezhetőséget erősen befolyásolja.
The Disintegration Loops III
Ami viszont kissé csalódásra adhat okot az a mellékelt könyv, ugyanis sokkal több olyan háttérinfót nem ad, ami eddig ne lett volna ismert. A keletkezéséről megosztja a saját emlékeit Antony Hegarty, akinek Basinski először mutatta meg a felvételeket, aztán mesél egy keveset Michael Shulan, a National September 11 Memorial Museum kurátora, aki beválogatta Basinski művét a tárlatba, és ezáltal masszív szerepe volt abban, hogy sokan úgy tekintenek a műre, mint egy 9/11-elégiára. Ezen kívűl pedig még Basinski szűkszavú visszaemlékezését olvashatjuk, amiben többek között megcáfolja azt az elterjedt legendát, hogy a digitalizálást pont azon a szeptember 11-én kezdte: valójában a munkát már 2001. júliusában befejezte, azonban az igaz, hogy aznap tényleg egész nap ez a zene szólt a háttérben.
A könyv nagyobb részében viszont egészoldalas állóképeket láthatunk abból az egyórás, eddig ki nem adott filmből, amely ténylegesen azon a szeptemberi napon került rögzítésre Basinski brooklyni tetőteraszán. Összességében tehát a booklet kissé információszegény, bár a képek flipbookszerű elrendezése felfogható ötletes illusztrációjaként mindannak, amit a lemezeken hallhatunk.
Az apróbb hiányosságok ellenére fontos, hogy végre kompakt formában is megjelent a Disintegration Loops, az utóbbi évek egyik legelragadóbb ambient alkotása, amely jelentőségében és monumentalitásában is a klasszikusokkal említhető egy lapon.