— Zene

— 2011. October 31. 18:34

— Írta: Kollár Dániel

Hangulatállapotok sodrásában – The Glitch Mob interjú

Három évvel az első, megismertetős-cédéosztogatós magyarországi fellépésük után immáron Hollywood által is felkapott zenészekként érkeztek vissza Budapestre a Glitch Mob tagjai.  Az esti hangpróbájuk után az első vizitjük óta megtett útról, a debütáló albumuk meglepően mélyérzésű csapásirányáról és a Los Angeles-i elektronikus színtér viszonyairól beszélgettünk velük.

A Merlin tánctere a bulit megelőző péntek esti órákban sokkal inkább emlékeztetett egy filmstúdió felvételt megelőző, kaotikus jellegére, mintsem egy szórakozóhelyre. A Glitch Mob videókból már ismerős színpadelemek kiszállítás utáni, félig kicsomagolt állapotukban árválkodnak, a technikusok a hangokat és a fényeket állítgatják, a tánctéren magán pedig végeláthatatlannak tűnő alumíniumsínek hevernek. A kinti pult környékén néhány kisebb tini csoport tűnik fel, vélhetően a belépőjegyet szeretnék megkerülni azzal, hogy jó előre befészkelik magukat és ugyanazt az egy sört szűrik, majd jobb híján az üres korsót fogdossák egészen addig, amíg a marcona szekusok le nem zavarják őket a jegyárus pulthoz. Hamisítatlan vihar előtti csend-hangulat uralkodik. Aztán egyszer csak megjelenik edIT, Ooah és Boreta hármasa a szervezők kíséretében a csigalépcsőnél, majd rögtön a terem felé is veszik az irányt, hogy felállítsák a rendszert. Újra Glitch Mob, újra Budapesten – mi egy picit nagyobbak lettünk az előző óta, ők meg sokkal.

“Azt hiszem nagyon elégedettek lehetünk azzal a fejlődéssel, ami azóta végbement, amióta itt voltunk” – feleli Boreta az első, Dokk Clubos ittjártukat felelevenítő kérdésre. “Rengeteg helyre hívnak minket játszani az USA mellett Európában és Ausztráliában is, és bárhova megyünk, az emberek ismerik a számokat, fújják a szövegeket, már az első ismerős samplernél elkezdődik a morajlás. Ezt átélni estéről estére leírhatatlan érzés, és felülírja az összes fáradalmat, amit egy sűrű turné okoz. Addig akarjuk ezt csinálni, amíg bírjuk szuflával.”

Ooah, Boreta - The Glitch Mob

A promóterek nem hiába keresik őket világszerte. A hip-hopra és törtütemű elektronikára fogékony fejek között korábban is szépen terjedt a zenéjük, az elmúlt időszakban azonban több mainstream amerikai produkció készítői is felkapták őket, így többek közt szerepeltek a Tron és a Captain America filmek soundtrackjein, velük futott egy GoPro reklám, valamint egy, az American Idolban híressé vált előadó csapat is Glitch Mob trackekre dolgozott végig.

“Jó dolog benne lenni ezekben a projektekben, általuk nyilván egy jóval szélesebb közönséghez juthat el a zenénk, és mi másért is vállaltuk volna be őket. Sokan fújolnak a kommerciális sikereket elérőkre, főként azok az önjelölt underground megmondóemberek, holott ha jobban megnézzük, nincs is már olyan, hogy underground. Mi ugyanolyan boldogok vagyunk attól, ha egy rádión túl nem halló popper pörög rá egy számunkra, mintha egy vájt fülű glitch rajongó, nem teszünk köztük különbséget. A Captain Americában való résztvétel meg pláne közel áll a szívünkhöz, gyerekként imádtuk azt a képregényt, húsz évvel később benne lenni a róla készülő filmben óriási” – mosolyog Boreta, miközben edIT is megérkezik az asztalhoz. Meg is kérdezem tőle, mi van a szóló munkáival, Crying Over Pros For No Reason fanatikusként adja magát.

edIT - The Glitch Mob
Képek: Hajdu Imre

“Dolgozgatok a saját lágyabb, idm-esebb cuccaimon továbbra is, csak sajnos kevés rájuk az idő, mert a Glitch Mob eléggé viszi azt. Ugyanakkor mindhárman komolyan vesszük a saját projektjeinket (Ooah Of Porcelainként egy beszédes nevű, nagyon törékeny és finom zenei projektet visz, Boreta pedig egy Slidecamp névre hallgató, szintén elég mély és kísérletezős formáció tagja – a szerk.), mert rengeteg inspirációt és energiát gyűjtünk belőlük a Glitch Mobos zeneíráshoz is. Ilyenkor az agyunk különböző izmait gyúrjuk, utána frissebben tudunk újra összeülni.”

“Nem akarjuk, hogy keretek közé szorítsák az emberek a zenénket, hogy skatulyába zárják a Glitch Mobot, és ennek az a legjobb eszköze, ha mindig teret adunk az aktuális érzéseinknek és gondolatainknak, és nem félünk azokat leképezni. Sokakat váratlanul ért például az, hogy az első albumunk az azelőtti partizenéinkhez, remixeinkhez képest egy elég mélyérzésű, sötét lemez lett. Ez nem egy koncepció mentén született így, hanem annak volt köszönhető, hogy az írás közben mindnyájunk életében komoly változások álltak be, elég embert próbáló időszak volt. Ahelyett pedig, hogy megpróbáltunk volna újabb tánctér robbantókat kipréselni magunkból, teret adtunk a melankolikus oldalunknak. Így született meg a Drink The Sea. Ki tudja milyenek leszünk az új album megírásának a végére, ha jó kedvünk lesz, írunk egy folk lemezt vagy ilyesmi” – röhögi el magát a komoly gondolatok végén Ooah, majd Boretához kerül vissza a szó, a téma pedig a Los Angeles-i elektronikus zenei színtér.

Ooah - The Glitch Mob

“Los Angelesben nagyon pezsgő manapság a zenének ez a része, a Low End Theory sikere óta több hasonló, innovatív cuccokra fókuszáló klub is nyílt, majdnem minden este el lehet csípni egy ilyen bulit. A légkör is elég inspiráló, sokat lógunk együtt például Nosaj Thinggel vagy Gaslamp Killerrel, cserélgetjük a samplereket, lazulunk a stúdiókban, bulizunk, kajálunk, stb. Nincs köztünk irigység vagy öldöklő verseny, elég régóta barátok vagyunk, örülünk annak, hogy így fel sikerült építeni magunkat. Ilyen viszonyok között jó érzés dolgozni és mindig jó visszatérni a városba, legyen az egy óceánon túli turné, vagy a sivatagba kicuccolás után, mint amit például idén tavasszal és nyáron tettünk a Mojavébe. Remekül el lehetett szakadni a mindennapoktól és csak a zeneírásra koncentrálni, de idővel hiányozni kezdett a város. LA mindig is a center marad.”