Nem igazán szeretem használni az underground szót, mivel szép lassan kiüresedetté vált ebben az internetcentrikus világban. Ugyanakkor sem a magyar, sem a hunglish szótár nem talált még ki jobb jelzőt arra a bulira, ami a IX. kerületi Blog Music Clubban lement október első péntekén. A kétszintes pinceklub első blikkre sokkal inkább emlékeztet egy művészmozira vagy egy kortárs irodalmár találkozó bevett helyszínére, mintsem egy diszkóra. A hangzás ugyanakkor egész jó a kis tánctéren, még úgy is, hogy a helyi lakók nyugalmának érdekében decibelpontossággal szabályzott. Fél tizenkettőig csupán két-három tucat ember kószál a teremben, mi a tánctér szélére helyezett modern kanapékon terpeszkedünk a sörünkkel a kezünkben (ez meg a bölcsészjelleg ellenpontjaként kicsit Entourage-os), amikor is saját, Jazzsticks névre hallgató kiadójának pólójában megjelenik Paul SG (polgári nevén Paul Biegel), az est fő műsorszáma.

“A finom, minőségi zenék bűvöletében nőttem fel. Édesapám félprofi fuvolás, édesanyám egy mannheimi kórusban énekel, a nagyapám pedig hivatásos bárzongorista volt, így már gyakorlatilag pólyás koromban egy nagyon muzikális légkörbe kerültem. Később, tinikénk nagyon rákattantam a nu-jazzre, a St. Germain és Kruder & Dorfmeister cuccokon voltam rajta főleg. Több bandában is játszottam, sok helyütt kipróbáltam magam, doboltam például egy punk-rock zenekarban, tagja voltam egy grunge csapatnak, de úgy fél évig gospeleztem is. Aztán amikor bulizós korba értem, magával ragadott engem is a német rave láz, így a hétvégéim ugyanúgy az ilyen pörgésekkel teltek, mint több millió fiatalnak akkoriban Németországban. Otthon azonban nem hallgattam klubzenéket, megmaradt a jazzes, soulos vonal, és nem is akartam bevinni a keményebb elektronikus zenéket a szobámba” – mesél felcseperedéséről Paul, az akcentusmentes kiejtéséből, bővített mondataiból és őszinte lelkesedéből pedig lejön, hogy tényleg jó családból jön.

Képek: Kiss János

“Egyszer egy suli alatti nyári munkában dolgoztam együtt egy sráccal, aki megismertetett a drum & bass-szel. Sok Moving Shadow kiadványt mutatott, amikbe bele is szerettem egy pillanat alatt. Csodáltam, hogy a snare-ek mennyire a helyükön vannak, és milyen mély érzéseket tudnak kifejezni ezek a tört ütemek. Ezután persze egyenes út vezetett ahhoz, hogy beszerezzek annyi dnb lemezt a kedvenceim közül, amennyit csak tudok, majd dj-zni is elkezdjek, meg persze zenéket írni. Úgy 2003-at írtunk ekkor. Később részben magánéleti okok miatt, részben pedig amiatt, mert nyüzsgőbb, nagyvárosibb környezetben akartam lenni, Bécsbe költöztem, ahol azóta élek” – folytatja a producer, az életpálya bemutatásában pedig egyszer csak a jelenbe értünk.

“Bécs remek hely, kifinomult és pezsgő kultúrával. A dnb színtér is elég jó állapotban van, minden héten lehet két-három ilyen bulit találni, ráadásul több világhírű producert is adott a város a szcénának, így DKay-t, Ill. Skillzt, vagy a Camo & Krooked-ot. Bár ők másféle, keményebb zenéket írnak nálam, mégis inspirálólag hatnak rám, jó fejek, jó őket ismerni és dolgozni velük. És persze ne feledkezzünk meg Jay Rome barátomról, akivel ma este mindketten először lépünk fel nálatok, Budapesten!”

A második ásványvíz kikérésekor két kiadóra terelődik a téma: Jazzsticks és Good Looking. Utóbbit talán keveseknek kell bemutatni, Danny Williamson, azaz LTJ Bukem legendás címkéje megannyi remek tracket és producert tárt a világ színe elé, a label most zajló újraindításának pedig épp Paul SG az egyik fontos pontja, a kiadó körüli sajtóban “new roster”-nek nevezett csapat oszlopos tagja. “Danny egy élő legenda. Az, hogy felkarolt és vele dolgozhatok, az egyik legjobb dolog ami történhetett velem az életemben. Soha senkivel nem találkoztam, aki annyira imádná a jazzes elektronikus dallamokat, mint ő, és több idolomat is rajta keresztül ismertem meg, így Makotot, BigBudot, vagy Furney barátomat. Noha a Good Looking nem a legjobb éveit élte az elmúlt időszakban, az erejét még mindig mutatja, hogy a Forever című számomat több mint 40 000-en vették meg, ami elég erős szám a mostani zeneipari viszonyok ismeretében. Eddig a pillanatig úgy ötven zenémet szerződtette le a Good Looking, közte az első albumomat is, ami valószínűleg jövőre fog megjelenni. Bukemék rengeteget dolgoznak az újraindításon, a teljes diszkográfia elérhető lesz a kezdetektől, ami nem kis meló” – mesélt a GLO-s tapasztalatokról Paul. A kiadó újraindításáról maga LTJ Bukem is mesélt nekünk májusi interjújában, és úgy néz ki, állja is a szavát, az elmúlt hetekben feltűnt néhány dubplate mellett a sokáig alvó honlap beta üzemmódja is elérhetővé vált, és ezek mindenképpen biztató jelek.

“A Jazzsticks egy másik sztori” – terelődik át a téma Paul SG saját kiadójára. “Egy pici kiadó, főleg a saját és a barátaim zenéinek a megjelentetésére hoztam létre. Jó móka vezetni, némi pénzt is látok belőle, de tényleg nem kell túldimenzionálni. Ha szeretnél látni egy hamisítatlan szobaproducert, gyere el hozzám! Van két nagy hangfalam, és csak pc-vel dolgozom, az egyedüli plusz hardverem egy M-Audio outboard hangkártya. Igazából nincs is szükségem másra, sosem voltam egy techbuzi zeneíró, aki hetekig tud csiszolgatni egyetlen hangot, inkább az az aktuális ötleteit rögtön kiíró fajta, és eddig jól is mennek a dolgaim így. Nemrég elkezdtem például saját vokálokkal dolgozni, de csak háttérben szóló szőnyegként lehet őket eddig hallani, szóval aki bizonyossággal rám ismer, azt meghívom egy sörre” – mosolyodik el a német-osztrák a mondat végén.

“Szerintem egyáltalán nem gyors a drum & bass, pedig ugye sokaknak az a baja, hogy túlságosan is az. Számomra a legalkalmasabb tempó arra, hogy a jazz és soul témákat a pergő ütemekkel házasítsam. Próbáltam már zenét írni 165 bpm alatt is, de valahogy sehogysem állt össze. Amikor egy szép lánnyal vacsorázom, persze nem dnb-t veretek, de azon kívül úgy szívom magamba ezt a stílust, mint a levegőt. Ráadásul azt tapasztalom, hogy nagyon sokan vannak ezzel így, ahogy ti is srácok, akik eljöttetek ma” – utal Paul a magyar hagyományok szerint éjfél, fél 1-re megérkező, decens emberszámra a Blogban. “Amíg a világ minden városában ennyi embert megérint és megmozgat ez a stílus, addig nincs gond. Hiába temetik sokan a drum & bass-t már vagy tizenöt éve, mi erősebbek vagyunk náluk!”

Az interjúért és magáért az estéért köszönet a Countryside Bass szervezőcsapatának. Reméljük még sok hasonló bulijukra mehetünk majd!

Paul SG – True Love