— Zene

— 2013. January 29. 08:23

— Írta: Kollár Dániel

Mélység és melegség: Synkro – Acceptance

A tavaly újjáélesztett Apollo Records első idei kiadványa az Anglia egyik legtehetségesebb fiatal elektronikus zenei producerének tartott Synkro nevéhez fűződik. Mélység és melegség nyolc ambientes dalon keresztül: ez az Acceptance EP.

2012 Synkro éve volt. A manchesteri Joe McBride munkássága a korábbi nyugis dubstepektől (avagy szörnyszülött elnevezésüket használva a chillstepektől) átterelődött a bass music és az ambient közötti egyensúlyozás mezejére. Népszerűsége jó részét egy remekül eltalált The XX bootlegnek köszönheti, a megnövekedett figyelmet pedig az említett kísérletezgetéseinek bemutatásaira használja fel, és teszi mindezt elég jól az eredmények alapján. Az őt övező széles körű és stílusoktól független érdeklődést mi sem mutatja jobban, hogy miközben nemrég lecsapott rá a Snow Patrol, az Apollo Records is egy Synkro EP-vel kezdte az idei évet, ahogyan tavaly is vele indult a relaunch. Az Acceptance egy 8 számos gyűjtemény Synkro IDM-es gyökerű zenéiből, és leginkább lelket simogatni hivatott.

A címadó dal rögtön megadja az Acceptance alaphangját. Szőnyegei és távoli kórusai, valamint visszafogott absztrakt ütemei szűk öt percig reptetnek. Az egyetlen idegesítő pont az utazásban a vissza-visszatérő idézet sample az emberek közötti elfogadásról, ami azokra a másodpercekre olyanná teszi a számot, mintha valami rémes világbékés sci-fi trailerében volnánk. A gyorsan levitt pulzust a következő trackek is lent tartják. A Disappear melankolikus gitármintával, a Spirals izgalmas dobokkal és felpitchcselt vokálfoszlányokkal stimulál, a Don’t Want pedig szép keretet ad az EP-nek, és míg a kezdő dal célzottan befordított, ez utóbbi felszabadít és mosolyra derít. Az Acceptance csúcspontja ugyanakkor egyértelműen a Recognition, mely már Synkro másfél évvel ezelőtti Electronic Beats Radio mixében is kitűnt, a kiadására pedig mostanáig kellett várni. A szőnyeg szinte megállítja az időt, a “Fly away”-t ismétlő női hang pedig rátesz egy lapáttal arra az érzésre, hogy néhány percre kiszálljunk a világból. Ötletem sincs, hogy Synkro hogyan nem csúszott át a giccsbe ezzel a koncepcióval, mindenesetre sikerült neki.

Az Acceptance egy érzelemdús és részletgazdag EP. A január végi kiadás sem véletlen, forró nyári estéken a leégések utáni hámlásokat vakargatva nem igazán jönne át – ezekhez a nagykabátos hetekhez viszont sokat adhat hozzá.