— Zene

— 2012. January 22. 10:26

— Írta: Velkei Zoltán

Pillanatok az időből – Actress interjú

Még tavaly november végén lépett fel Actress az A38-on, ami előtt lehetőségünk volt egy rövid interjút készíteni vele. Ennek keretében szó esett az életről, az új albumáról és a pihenésről – avagy minden olyan dologról, ami a művész számára kiemelt fontossággal bír.

Darren J. Cunningham először állítólag profi labdarúgó volt, de a sportot később lecserélte a zenére, és azóta Actressként meghódította az egész világot. Jelenleg több helyről is hallani, hogy ő az új brit elektronikus zenei generáció legeredetibb ötleteit kifejező művésze, a kiadványait kivétel nélkül dicséri minden kritikus. A legutolsó, Splazsh című albuma 2010-ben több helyen is az év lemeze lett (például a Wire magazinban), a rajta található széttolt, detroiti-brit elektronikáknak a mai napig nincsen párja. Mivel egy logisztikai probléma miatt csak tíz percnyi időt kaptunk az interjúra a művésszel, ezért a kérdéseinket főként a hamarosan megjelenő új nagylemeze köré csoportosítottuk.

Hamarosan megjelenik az új albumod. Milyen lesz?

A hallgatónak? Nem tudom, hogy milyen lesz neki. Mindannyian másképp hallgatunk zenét… De végső soron, úgy gondolom, hogy a pihenésről fog szólni… Az alvásról… A békéről… Az élet határairól, ha érted, mire gondolok. R.I.P. lesz a címe, ami a hagyományok szerint azt jelenti, hogy békében nyugodni, de jelenti egyben a halált is, szóval a lemez szólni fog a halálról is, meg persze az új életről. Az evolúcióról… A növekedésről… A gyógyulásról.

Ezek a témák mindig fontosak voltak az életedben?

Mindig, azt hiszem, igen. Mindig. Sokat gondolkodom az életről. Hogy mi is valójában. Nem vagyok vallásos, de vallásszerűen hiszek dolgokban.

Szóval, mit jelent akkor neked az élet?

Nem tudom. Szerintem senki sem tudja. Egyszerűen nem lehet elmagyarázni. Például a zenéimre sokan azt mondják, hogy sötétek, holott számomra egyáltalán nem azok, mert az életről szólnak. Ebből is látszik, hogy mindenkinek mást jelent az élet. Nekem egyértelműen a békét jelenti, a pihenést. Hogy egyáltalán képes vagyok pihenni egy hosszú, végigdolgozott nap után.

S a zeneírást hova sorolod az életedben? A munkához, vagy a pihenéshez?

Mindenképp a pihenéshez. Katartikus, gyógyító élmény számomra a zeneírás. Rengeteg energia szabadul fel bennem olyankor, melyeknek hatására újra tudok érezni.

Miért van szükséged a gyógyulásra? Fájdalmat okoz valami?

Persze, az élet maga! Rengetegféle dolgot tapasztalsz az életed során, amik bántanak. Ugyanakkor ezek során történnek a legnagyobb dolgok is az életedben. A leggyönyörűbb dolgok. Szóval, épp ezért az élet egy hatalmas kérdés számomra. A nagy kérdés. Létezned kell, hogy kifejezhesd önmagad. Érezned kell, hogy kapcsolatba léphess a világgal.

Zeneileg mire számíthatunk majd? Miben fog eltérni a R.I.P. mondjuk a Splazsh-től?

A Splazsh a színtiszta energiáról szólt. Mindenek előtt. Egy nagy végrehajtás volt az egész, melynek során olyan erőkkel dolgoztam, amiket nehéz volt kontrollálni. A lemezen sok volt a hangminta, amik ezúttal teljesen hiányozni fognak. Sok szintetizátort használtam, meg hangszereket. Más volt az egészhez a hozzáállásom. Sokkal többet kísérleteztem, így finomabb a végeredmény. Bár lehet nem az a jó kifejezés rá. Sok ambient témát írtam.


Képek és videó: Szentpéteri Roland

Az eddigi zenéidben számomra sokszor az volt a legérdekesebb, hogy kétségkívül brit gyökerűek voltak, de szinte minden esetben fel lehetett fedezni bennük valami nagyon detroitit is.

Igen, de most ez is másképp lesz. Ezen a lemezen nincsen semmilyen kötődés Detroithoz. Sőt, semmi máshoz se. Ez az album tradicionális brit elektronikus zenét fog tartalmazni.

Mit érzel közelebbinek magadhoz mostanság: a természetet, vagy a technológiát?

Hmm… a természetet. Sosem jöttem ki jól a technológiával. Mindig improvizálok. Sok művészt ismerek, akiknek jól bevált módszereik vannak a stúdióban, begyakorolt sémákat követnek, és nagyszerű dolgokat írnak. Én mindig csak próbálkozom, kipróbálok dolgokat, és sokszor borzalmas a vége. Persze ettől még tudom, hogy mit akarok, csak nagyon nehezen jön össze az a végeredmény, amit szeretnék. Ugyanakkor a természetben mindig pontosan érzem önmagamat. A helyemet. A zene számomra az emberi természet része, elektronikus úton előállítva. De azt hiszem, hogy igazából azért szeretek így zenét írni, mert nem kell gondolkodnom. Hamar elunom magam gondolkodás közben. Ezért nem is szeretem számoknak, vagy felvételeknek tartani a zenéimet. Nincs mögöttük semmilyen elgondolás, vagy ötlet. Csak pillanatok egy adott időből.


Actress @ A38