Az elektronikus zenére is ugyanúgy áll az a tétel, ami autóra, csapatsportra, vagy hadosztályra áll: szarból nehéz várat építeni. Rockwellnek most mégis sikerült, DJ Friction Someone-ját alapul véve.
Nem tartottam jó arcnak a sorsot június közepén, amikor azt találta ki, hogy egy pünkösdös, vidéki családozás miatt nem tudok elmenni Rockwellre az A38-on. Pedig kedv az nagyon is lett volna rá, a srác az egyik leginnovatívabb fiatal dnb producer napjainkban, és ha így folytatja, könnyen generációja egyik jelentős beatmakerévé válhat. Ha az ember meghall egy Rockwell tracket egy mixben, két dolog fog feltűnni rajta: szélsebes tempóján túl elég különcül pattog az ütem a társai között, illetve sötét, technoid hangzása mögött húzódik egy olyan lélekteliség, amit nem igazán lehet szavakba önteni, de nagyon ott van. Saját elmondása szerint bonyolult ütemekkel akar bulizenéket írni, ami első hallásra eléggé szembe megy az árral a színtér roller orientált fősodrásával szemben.
Az absztrakt tánctérdarabolás mellett az utóbbi időben kieresztett a kezei közül pár nyugisabb ambient dnb-t is a forma, így az Everything (&U)-t és a Raint, valamint olyan, más színtérről érkező nagymenőknek is emlékezetesen remixelt, mint DJ Shadow vagy José James. Ez a két irány találkozik a cikk témáját adó számban, Friction Someone-jának újraértelmezésben. Rockwell pimasz őstehetség módjára fogta a Shogun Audio kiadófőnökének értékelhetetlenül felszínes és gyenge trackjét, majd kidobálta belőle az összes használhatatlan elemet, meghagyva egyedül a slágerpotenciás férfiéneket. A bugyuta reszelést és túlpitchelt vokált egy visszafogottabb tempójú merengés váltja fel, ami noha 170 bpm-re íródott, kemény vérnyomásemelőt nem tartalmaz. A glitch-IDM jegyekkel megtűzdelt alap hatásában éppúgy előremutató, mint kilencvenes évek flashbackes. Az ének ugyan – annak is a mondanivalója – határozottan giccses, az atmoszféra összessége azonban mégis átérezhetővé teszi a mélyen magányos férfi keserű reménykedését. Remek zene, Friction helyében pedig kicsit összehúznám most magam…
P.S.: az feltűnt, hogy Rockwell kísértetiesen hasonlít Robert Patrickre, a Terminator 2 T-1000-esére?
Az előző Track Review-ban:
Linkek: