— Zene

— 2010. November 16. 06:53

— Írta: Kalugyer Roland

Track review: Ghostpoet – Cash and Carry Me Home

Mester és tanítványa egyaránt robbantott 2010-ben egy-egy Track review-ra érdemes kontenttel, ám míg Roots Manuva It’s Onjáról már tulajdonképpen értekeztünk a Ninja Tune XX kiadványa kapcsán, addig Ghostpoetről csak egy tweetet eresztettünk el eddig. Lényeg a lényeg, a flowban és szövegelési stílusban igen rokon Coventry-i srác 2011 egyik nagy pillanata lehet, ha kihoz egy olyan minőségű és hangulatú albumot, mint a Cash and Carry Me Home című száma.

Roots Manuva drogoktól szétesett lazaságával szemben Obaro Ejimiwe azaz Ghostpoet szigorúbb és kiszámítottabb produkcióval áll elő a Cash and Carry Me Home-ban, még akkor is, ha hangját hallva már azt várjuk, mikor téveszt ütemet vagy éppen esik össze a srác. A rakoncátlan flow-val szemben azonban kemény ellenpont a magáról olykor elég durva híreket eregető angol fiatalság egyik tagjának színt vallása. Márpedig a 24 éves Ejimiwe klasszikusan az a generáció, amely első kézből és hitelesen tud beszélni arról, ami a Cash and Carry Me Home témája: az angol fiatalok út- és mintakeresése, mely leggyakrabban olyan nyilvánvaló kudarcba fúl, hogy nem marad más, mint lazításképpen bedobni egy whiskyt, hátha jobb lesz minden, aztán még egyet, aztán …

“Now I just feel alone” – ismételgeti valahogy konklúziószerűen a záró refrén előtt, és amellett, hogy magáról a jövőről roppant pesszimista képet fest, saját jövőjével kapcsolatban éppen ellentétes véleményre juthatunk, ugyanis produkciójában minden megvan, ami naggyá teheti. A Cash and Carry Me Home videója érezhetően low-budget-jellege ellenére is cool és hangulatos; jelenleg kiadó nélkül is képes volt olyan figyelmet kelteni, hogy a több angol nyelvű blog is a jövő év nagy reménységeként kezelje. Külön pluszpont, hogy bár a fősulin még egy grime kollektíva alapításával kezdte meg zenei karrierjét, jelen track nem mutat különösebb grime hatásokat, ami a stílus utóbbi években mutatott végletességét ismerve inkább pozitív tényként értelmezhető. Ráadásul ezt az interjút olvasva láthatjuk, hogy olyan hatásokkal és érdeklődéssel, amibe egyaránt belefér a Roots, J Dilla vagy akár a Mount Kimbie, jól sáfárkodva tehetségével igen messzire juthat a szellemköltő. Hibátlan ötös.


Ghostpoet – Cash and Carry Me Home

Az előző Track Review-ban: