Ez a Mount Sims is egy olyan dolog, hogy életemben nem hallottam róla, de érdekesnek tűnt az A38 programjában, aztán némi utánaolvasás és -hallgatás után még inkább rákaptam. Az olyan promóciós hívószavak ugyanis, mint a tabuk nélküli show, meg hogy dögös elektronika gyorsan elhullanak a zene hallgatása közben. Számomra a zene után az asszociációk valahol a Siouxsie and the Banshees dark wave hangjánál kezdődnek, amit ugyan tényleg megfejel valami elképesztően telített, mélyre hangolt, szintiktől súlyos elektronika, de ez akkor sem mossa le magáról a goth alaphangulatát. Bevillanó képek egy füstös londoni underground klubból, sejtelmes félhomály, a teret faltól-falig betöltő hangok és cseppfolyós hangulat. Ez jön át a Mount Simsből. Furcsa lesz egy ilyen abszolút szűk, klausztrufóibafétisből táplálkozó terekre írt zenét a hajón megtapasztalni, de a kíváncsiság bevonz.