A Kalevala számomra mindig a közös genealógiát jelentette, a mesét, amit folyamatosan énekelnek, a játékot, egy egész világot. Szinte látom magam előtt az öregeket, akik téli estéken éneklik a tűz mellett a gyerkőcöknek, és közben fonalat fonnak.A Kalevalában minden van, ami kell egy jó meséhez: leánykérés, házasságtörés, varázslók párviadala, szűznemzés, harc és szappómalmok. Közben énekelnek sörről, hárfáról, és a varázslók tulajdonképpen a hangjukkal, a művészetükkel varázsolnak el minket. Most Horváth Csaba, aki a magyar néptánctól indult, és elért a kortárs táncig, a saját fizikai nyelvén meséli el nekünk mindezt társulatával, a ForteDanse-szal. Sajátos darab lesz, az biztos, és örülök, hogy végre valaki ismét narratív táncot ad elő, mert újabban a táncművészek, mintha rossz szemmel néznének a lineárisan követhető, meseszerű darabokra.Egyébként Horváth Csabánál ez se új, elkészítette már Bartók Csodálatos Mandarinjának egy sajátos verzióját is. A Kalevalát a Trafóban nézheted meg e hét péntektől vasárnapig.

Linkek: ForteDanse | Trafó