Gergye Krisztián fantasztikus belső kitárulkozásokra képes színpadon. Képes olyan témákat is a tánc nyelvén kifejezni, amit az ember tipikusan nem ilyen kontextusban képzel el, mégis magával ragadóan idézi elénk az ő sajátos, kicsit beteg, kifacsarodott stílusán ezeket az érzéseket, képeket.Őszintén kíváncsivá tett Trafóban bemutatásra kerülő új darabjával, hiszen én a mélabút leginkább egy kicsit szomorú pózú alaknak képzelem el, amely a maga örökös mozdulatlanságával adja át magát örökös szorongásának, akár Rodin szobrai. Vajon hogyan lehet mindezt mozgásban, animálva színpadra vinni?Hadd idézzem az alkotó által választott mottót: “… a mélabúnak a tudás űrjéről való érzés, vagy az érzés űrjéről való tudás a legjellemzőbb tulajdonsága.” (Nádas Péter) A 24-ei előadás után beszélgetés az alkotókkal!

Linkek: Gergye Krisztián | Trafó