Nem akarok olyan hülyeséget mondani, hogy a Sunn O))) az egyértelmű programterve legyen minden kultúra iránt fogékony embernek jövő kedden. Engem például azért érdekel, mert szerintem egyszer az életben muszáj látni egy Sunn O))) live-ot, és eddig még nem volt szerencsém hozzá. Hogy miről is van szó? Képzelj el egy három gitár által a normálnál nagyjából két oktávval mélyebben keltett, folyamatosan hömpölygő zajfolyamot, ami elképesztő mennyiségű füsttel fullaszt bele valami sötét, szakrális szertartásba. Az biztos, hogy legalább olyan fajsúlyos élmény, mint egy jó magyar kamaradráma, a lényege pedig mindabban rejlik, ami mögötte van: zenei trip és mélysötét rituálé.
Biztos nagyon szubjektív dolog, hogy ki miért hallgat kísérleti zenét, pláne ilyen black metal és drone ambient kereszteződésében született mélyfolyamszörnyet, amiben keresni sem lehet a ritmust, a félkézzel leszüretelt élvezetet. Szerintem ez úgy van, hogy repetitív, nagyon minimál, folyamatos elnyúlásában élő zenét hallgatni valami hasonló élmény, mint hosszan nézni egy képet. Bizonyos idő után vagy a flashback miatt, vagy mert az ember fantáziája túlpörgi a pillanatot, elkezdenek dolgok megmozdulni, rávetülni, hozzáadódni a nyers valójában befogadott élményhez. Képzőművészeten kívül kiváló hasonlat még az irodalom: mint ahogy Stephen King gyönyörűen tudja kifelejteni a részletes lelki profil felrajzolása mellett egy karakterről, hogy annak milyen színű a haja, és hogy hegyes vagy épp horpadt-e az álla. És nem azért van ez így, mert a részletek nem fontosak, hanem mert az azonosulás, az átélés első lépcsője, hogy az ember hozzáképzel. Ettől lesz egy kép, egy regény és persze egy zene is rögtön a sajátod, a te képzeleted szüleménye is, éppen annyival, amennyit hozzáteszel.
Ezt a fajta mechanizmust erősíti a Sunn O))) koncertjén az is, ahogy a tagok már eleve elfedik magukat hosszú, egyszínű csuhákkal, mint valami szerzetesek. Az a fajta prekoncepciód, hogy ezek most szegecses csuklószorítóban feszítő heavy metal fejek, vagy suhogós tréninges breakerek, akik épp kísérletizőset játszanak, teljesen füstté válik. Apropó, és ugye a füst. Ahány beszámolót eddig láttam, hallottam, a ködszerűen gomolygó füst, ami teljesen egybeolvasztja a nézőteret és a színpadot, egy nagy katlant alkotva, szintén alapeleme a Sunn O))) show-jának. Így válik teljessé a szeánsz elfedett, egyteressé alakított helyszíne, ahol a zenészek megadják neked azt a soundtracket, ami után már csak rajtad múlik, hogy ezt rémálmaid kivetítésével vagy a fantáziavilágod megelevenítésével éled át.
Mindez nem túlmisztifikált maszlag akart lenni, csak egy szubjektív vélemény. Lehet persze azt is mondani, hogy a Sunn O))) multidiszciplináris multimédia művészetet teremt, stílusokat forraszt egybe, és világraszólóan különleges hangzást hív éltre, csak tartok tőle, hogy ezzel egyrészt senki nincs beljebb, másrészt kellemetlen lehet az élő meglepetés. Inkább nézz videót, és készülj abból. A fentiek pedig jussanak eszedbe, ha ott vagy, mintegy játék gyanánt.
Az október 27-ei, A38-as koncert egyik jeles hírértéke, hogy magyar vonatkozású az előadás, ugyanis a zenekarral gyakran turnézó hazánkfia, Csihar Attila is jelen lesz, hogy hörgés-morgásaival és elmormolt sötét imáival gazdagítsa a kakofóniát. Az viszont már kevésbé köztudott, hogy az esemény valójában duplán magyar vonatkozású, ugyanis Csihar kosztümjeit a teljes Sunn O))) és Mayhem turnékra is egy magyar srác, Benyovszky Máté készíti, így természetesen a mostani fellépésen is az ő munkáját láthatjátok majd.
Sunn O))) live @ Northsix, Brooklyn, New York, 2005
Linkek: