“Végigénekeljük ugyan a darabot, Önök azonban mégsem operát látnak, hanem színházat színészekkel, akiknek nincs olyan szép hangjuk, mint az operaénekeseknek, viszont nagyon lassan és nehézkesen mozognak.” Így szól Pintér Béla eligazítása saját, Gyévuska című előadásukról. A mondat talán komikus, eloldja a színpadképre vonatkozó fantáziánkat, az előadás viszont nem lesz az. A darab a nemzetközi stúdió színházak versenyén nemrég többszörös díjazott lett, november 4. és 6. között pedig a Trafóban látható. A tovább után néhány erős kép a darabból.
A látottak 1942-ben történnek, egy olyan korszakban, ahol együtt van a II. világháború drámája és a frontra vonulás a fekete-fehér mozival, a Karády-dalokkal (l. a címadó Gyévuska címűt), és a pillanatnyinak bizonyuló “Nagy-Magyarország” eufóriával. A 2003-as darabot az idei rijekai nemzetközi fesztiválon elhalmozták díjakkal, így végre a Trafó is beengedte Pintérék alternatív színházát a falai közé. Előtte érdemes egy történeti kört futni a neten, hogy az összes korszakos poént és utalást értsük majd.
Képek:
