Vannak azok az amerikai fejek, akik neve Európában szinte ismeretlenül cseng, mert egy olyan metropolita divatközegben számítanak megkerülhetetlennek, ami Balkánon innen nem sokat mond. Ettől függetlenül meg kell adni például azt a lexikon-elismerést Larry Tee-nek, hogy a New York-i kokókirályság mellett az electroclash címke atyja is. Mielőtt április 30-án a Merlinben osztaná az igét, elkaptuk néhány szóra, és ha már ekkora trendsetter, nem is a múltról faggattuk, sokkal inkább a jövőről. Interjú a tovább után!
Kultblog: Szerinted melyik a legforróbb zenei stílus manapság? Melyikben rejlik a legnagyobb potenciál a jövőre nézve?
Larry Tee: Nem tudom, melyik a legmenőbb vagy a legnépszerűbb, vagy melyikben van a legtöbb inspirációs forrás. Én személy szerint minden elektronikus zenében sok fantáziát látok, amit valamilyen formában élőben lehet előadni. De korábban nagy hatással volt rám a hangszeres zene is. Azt hiszem, egyre inkább elmozdulok a trendmegmondó szereptől a zeneíró művész irányába. LOL.
K: Van valami tipped, hogy mi lesz a következő nagy dobás, mint mikor ráéreztél az electroclash mainstream lehetőségeire is?
LT: Nem érzem, hogy én jósoltam volna meg az electroclash sikerét, inkább csak segítettem, hogy megtalálja a közönségét, mivel izgalmasnak és lenyűgözőnek találtam. És ami azt illeti, az electroclash sosem lett mainstream, és főleg nem lett kiárusítva. Egy kisebb, intelligens közönség találta meg magának, amely olyasmit szeretett volna, ami nem egy bárki által befogadható dolog. Ettől függetlenül a hatás mára olyanokat is elért, mint a Black Eyed Peas, Keisha, Lady Gaga és a többi.
K: Tudnál mondani olyan előadót vagy zenekart, amely hatalmas tehetség, de jelenleg még nem kapja meg az őt megillető figyelmet?
LT: Hát, az új albumom vendégszereplői mind a kedvenc új zeneszerezőim is egyben: Afrojack, Herve, Sebastian Leger, Bart B More, Tomboy, Roxy Cottontail, Fukkk Offf, Christopher Just, Evol Intent, Edu K, Malente, Autoerotique, Mel Merio, Alexander Technique. Ezek a srácok csinálnak ma olyan elektronikus zenét, ami engem is érdekel. Az egyik legnagyobb kihívás és móka is egyben, hogy megtaláld az interneten ezeket a net-sztárokat, és olyan zenét alkoss velük, ami bármilyen közönséget megmozgat. De nézd meg a Djs Are Not Rockstars nevű kiadómat is, ahol szintén olyan arcokat találsz, akik mostanában a kedvenc zenéimet írják. Olyan nevektől vannak zenéink, mint Sia, Lauren Flax vagy Princess Superstar.
K: Ha egy egészen futurisztikus képet kellene festened a zenéről 2050-ben, hogy fog szerinted kinézni a színtér akkor?
LT: Mit szólnál ahhoz, hogy 50 év múlva a táncparketten mindenki fülesben lenne, és egy dj helyett több száz zenei program közül választhatná meg, hogy mire táncol. A világ különböző városaiból is közvetíthetnének élőben, de akár abban a pillanatban írhatnák is a zenét.
K: Van valami tipped, hogy mit hallhatnak majd tőled a partizók április 30-án, Budapesten?
LT: Sosem tervezem meg a szettet, míg nem látom a közönséget. Mivel mindenhol játszok a Las Vegas-i Playboy kúriától az eldugottabb Tel Aviv-i klubokig, figyelnem kell a közönségre. Mert azt szeretném, hogy igazán megőrüljenek. Az biztos, hogy a szettemben benne lesznek a legújabb producerek és bandák, akiktől én is be vagyok sózva. Viszont valószínűleg nem fogok játszani electroclash-t vagy régi zenéket. U-N-A-L-M-A-S. Hehehehe…
K: Melyek az abszolút kedvenc számaid éppen ma? Mondj egyet az iPodhoz és egyet a tánctérre!
LT: Az iPodhoz: Bodi Bill – Tip Toe Walk (Siriusmo mix). A tánctérre: DJ Antention – Jump (Oddword mix).
Flyer:
