Lassan megint átcsorgunk fejben abba a tér-idő-sávba, amikor elfelejtjük az olyan fogalmakat, mint klubkoncert vagy ruhatár, és elővesszük azt a trikónkat, amiben legjobban hasonlítunk John McClane-re, megcélozzuk a szájízünknek legmegfelelőbb többnapos eseményt, és átpörgetjük a naptárt a fesztiválszezon időszámításának megfelelően. A Stargardenhez még túl fiatalnak éreztem magam, de a Volt Fesztivál lázba hoz annyira, hogy ikszeljem Sopront a térképen.
Mi, Kultblogosok szinte megalakulásunk óta tudósítunk nektek az évről évre izglmas programot prezentáló Volt Fesztiválról. Tavalyelőtt Deadhead mondta meg a frankót arról, hogy mit teljesítettek az olyan klasszikusok, mint Roni Size vagy a hiphop-legenda Cypress Hill, tavaly pedig Alice is becsatlakozott, és együtt meséltek a nagyon hakniszerű Marilyn Mansonról, a történelmi pillanatként végre megérkező Limp Bizkitről vagy éppen a Franz Ferdinandról. De az említett, lassan élő klasszikussá érő nevek mellett játszottak évről évre olyanok is az idén 15 éves fesztiválsorozaton, mint a elektronikus zene francia nagymestere, Laurent Garnier és persze az olyan izgalmas, általunk is ajnározott magyar produkciókba is belefuthat az ember, mint az Esclin Syndo.
Massive Attack, Datarock, Dub FX
Fölösleges azon tűnődni, jobb-e vagy sem egy fokkal az idei felhozatal, de annyi biztos, hogy a lehetőségekhez mérten egy, az utóbbi évekénél is sokszínűbb palettát kínál a 2010-es Volt Fesztivál – amiről, ha minden jól megy jelen sorok írója is tudósítani fog. Ennek megfelelően hülye lennék elsőre nem a húzónevet felemlegetni: először jön a Massive Attack kis hazánkba legutóbbi, nagy nehezen megszületett albuma, a Heligoland óta. Sokat nem is kell ehhez hozzátenni: aki tisztában van Robert del Naja-ék zenetörténeti jelentőségével, vélhetően nem fogja elsütni a szokásos “lejárt banda, láttuk ezerszer” szöveget. S ha mégis, szelíden megemlítjük, hogy az utóbbi év legmegérdemeltebb buzz-át kapó Dub FX is fellép Sopronban. Jön még a norvég Datarock is, amelynek tavalyi Red című lemeze kellemes emlékként maradt meg, és a tavaly decemberben elég álmos koncertet adó Air is megpróbál valószínűleg idomulni a kellemes nyárestéhez.
Agnostic Front, Soulfly, The Prodigy
Eddig volt az, ami az én szívemnek igazán kedves, de aki stagediving élményre vágyik inkább, és a Voltra mint potenciális vérnyomásnövelőre tekint, megint jól jár. Jön lezúzni az arcokat a ’80-as években alakult, a hardcore punk őshazájában született Agnostic Front New Yorkból, a legdurvább dél-amerikai importcikk, a Sepultura-utódzenekar címkét már rég maga mögött hagyó Soulfly Brazíliából, és a jó öreg Prodigy Angliából.
A külföldi headliner-soron túl is van bőven élet. Tudni kell olvasni a kisbetűs részt is: Kőhalmitól kezdve Hadházin át Kovács András Péterig szinte minden standupper színpadra jut, aki akár csak egyszer is kapott főműsoridőt valamelyik kereskedelmi csatornán, egy másik helyszínen pedig a jó öreg Est FM-re (ami a fesztivál alatt lenne tíz éves) emlékeznek egy exluzív műsorral és legendás dj-kel. Sopron tehát idén is éltető kultúrközeg mindazok számára, akik nem csak delíriumban szeretnék valahol eltölteni a június 30. és július 3. közé eső négy napot, és még mindig áll a mondás: “Mindenütt jó, de a legjobb Sopron!”
