Van nekünk egy Budapest Tánciskolánk. Az egyetlen független, alapítványi fenntartású kortárstánc-képző itthon. Évről-évre végeznek itt fiatalok diplomával, és még fiatalabbak érettségivel és művészeti papírral. Vannak aztán azok a tizenévesek, akik nem táncolnak. Őket arra akarják rávenni, hogy ha már nem csinálják, legalább legyenek értő közönség. Középen tehát találkoznak ezek a fiatalok, és létrejön a Nemzeti Táncszínház új bemutatója, az intézményben futó Beavató Program keretében létrejött Haidau, illetve a gyűjteményszerű Nyári Termés. A szerencséseknek az előadás előtt középiskolai felkészítő óra jár, de az előadás utáni, alkotókkal való csevejen már mi is ott lehetünk! Hiszen a kiokosítás a “mit kell nézni a táncban? “és “hogyan?” kérdéseiben nekünk se árt.