Daniel Snaith életművével kapcsolatos két legerősebb élményem, amikor a 2007-es Andorra hallgatásakor beszippantott az egyéni hangú, DIY-feelinget se nélkülöző geekpop, amely ráadásul olyan nagyszerű dalokban tört felszínre, mint a Sundialing vagy a Sandy; már ekkor nyilvánvaló volt, hogy Snaith nagyszerű dalszerző, amely csak bizonyosabbá vált a második nagy élménnyel, az idei Swim című lemezzel. Ezt azonban máig nem tudom hová tenni, lévén az egyéni hang hátterében immár gyakrabban tűnik fel funk és techno, mint indie. Ez így talán még jobban is működik koncerten, miért ne tekintenénk meg hát a Caribou-t december 2-án a Gödörben, pláne, hogy lesz még Bootsie Quartet és Cadik is?