A pszichedelikus folk elég misztikus jelző lehet, hogy néhány elvarázsolt művészlelket becsábítson a Wildbirds & Peacedrums nevű svéd duó koncertjére. Most viszont a kategorizáláson kívül beszéljünk arról is, hogy milyen gyönyörű minimalizmussal nyúlnak a lélek mélyébe, nézzünk videókat, és győződjünk meg róla, hogy április 26-án az A38 hajón kell lenni.
Érdekes dolog eleve ez a folk jelző, mint hogy szokás ráaggatni olyan zenekarokra és előadókra, akiket nehéz egyébként besorolni, mert a legközelebb akkor juthatunk az igazságukhoz, ha azt valamiféle ősi, törzsi szertartásban keressük. Ilyen a legismertebbek közül például a Dead Can Dance, amit gyakran tesznek a világzene polcra, ez pedig nyilván a dobozolás szükségessége, mert amúgy a címkét úgy lehet nagyjából igazra hajlítani, ahogy a Wikipedia használja: “éteri neoklasszikus világzene”. Ezen is látszik, hogy nehéz fogást találni az ilyen muzsikán, és tényleg jobb, ha a nyelvi zsonglőrködés helyett a szívünkre hallgatunk.
Ahogy a Dead Can Dance és Björk találkozásaként meghatározható Wildbirds & Peacedrums esetében is, a lényeg valahol nagyon mélyen van, nem is csak az ember lelkében, hanem valamiféle kollektív tudatalattiban. A zene zsigeri őszinteségét alapból a puritánsága adja, ugyanis ritkán bukkan fel más hangszer a számaikban a dobon és az énekhangon kívül. Ha vannak is melódiát adó egyebek, azok nagy része is főleg valamilyen idiofon, mint egy xilofon vagy acéltányér (nem tudom, van-e használtabb fordítása a steelpannek). Az összes számuk mindettől egyfajta hipnotikus, ősi sodrással rendelkezik, ráadásul sok agresszívabban menetelős zenekarhoz képest mindezt teljes szelídséggel tudják prezentálni. Kivéve mikor az energia szabad utat kap, és az egész produkció egy katarzisba szakad bele.
Alább néhány videó, ami talán átad valamit a zenekarból, és ami őket körülveszi. Az első a legutóbbi, Rivers című albumról érkező dal, amiben jól koncentráltan jelentkezik a zene atmoszférája. A másodikon a Polar Music Prize gáláján játszanak egy Björk-számot nagyzenekari kísérettel; itt egyszerre adóznak az inspirációiknak, és mutatják be, hogy hogyan képeznek mindebből saját hangot. A harmadik a nemrégiben az An Island című film rendezőjeként nálunk is szóba került Vincent Moon videója, aki egy boxringbe állította be a zenekart, hogy a körülöttük zajló edzés közben zenével keltsék életre a szorítót.
Wildbirds & Peacedrums – Bleed Like There Was No Other Flood
Wildbirds & Peacedrums – Human Behaviour (Björk feldolgozás)
Take Away Show #110: Wildbirds & Peacedrums