A nemzetközileg ismert komikusoknak csak egy viszonylag szűk körére lehet mondani, hogy igazán egyedi és azonnal felismerhető stílussal bírnak, de a Simon Pegg–Nick Frost duó egészen biztos egyike ezeknek. Tőlük egyébként is egészen biztos, hogy bármit szívesen látunk az akciófilmes zsáner legjobb kifigurázása (nem, nem az Expendables, de nem is a Machete) óta; a Hot Fuzz (Vaskabátok) akkora őrültség volt, amelyre Mr. Bean óta kevesen voltak képesek Angliában. A Titanic egyik fő catch-e a Paul névre hallgató új művük, melynek a címszerepé egy kissé nehéz esetként leírható földönkívülit fed, amelyre a két geeket alakító páros lel egy sivatag szélén. Feltűnik még Jason Bateman (a lényt üldöző ügynök szerepében) és mivel egy Greg Motolla-rendezésről van szó, így Seth Rogen megjelenése se lehet váratlan. Az alapszituból bármi lehet, kíváncsian várjuk, eléri a Hot Fuzz hatóerejét.

Paul trailer

Nagy tévedés azt hinni, hogy csak mert elsősorban független filmes fesztivál, a Titanicot uralnák a nehezen emészthető művészfilmek. Az eddigi években sem volt ez így, idén meg még annyira sem, jó példa erre, hogy még Skandináviából is sikerült szó szerint hideglelős thrillert akasztani a programba. A finn The Priest of Evil (Harjunpää ja pahan pappi) egy klasszikus zsánert mesél el, egy nyomozó harcát egy gyilkos ellen, mindenesetre én kíváncsi vagyok, hogy a metrógyilkosságok felderítése közben sikerült-e kihasználni a helyszínek adta hangulati lehetőségeket. A német In the Shadows (Im Schatten) hasonló témában mozog, de egészen más filmnyelvben igyekszik a törvényen kívüliek világáról mesélni, leírása alapján nekem A próféta ugrott be.

Oliver Assayas (Clean, Boarding Gate) filmje, a Carlos már csak magyar vonatkozás miatt is kedves lehet a magyar szívnek, ugyanis a címszereplőt Scherer Péter okítja ki a magyar bürokrácia egyik posztkommer hangulatú bástyáján. Ettől független is érdekes persze a már egy ideje forgalomban levő (és egyébként kiváló poszterrel megspékelt) film, melynek terrorista címszereplője igazán mélyre hatol a ’70-es évek Európájának zegzugos szívébe és annak bonyolult viszonyaiba.

A 18. Titanic Paul melletti másik nagy bemutatója ismerős lehet az idei Oscar-díj listáiból, hiszen a Kids Are All Right (A gyerekek jól vannak) négy jelölésével, köztük Mark Ruffaloéval és Annette Benningével kiemelt sajtófigyelmet kapott a mindössze 4 millió dollárból forgatott dráma. Egészen érdekes társaság alkotja a szereplőgárdát, hiszen Benningen kívül itt a még mindig gyönyörű Julianne Moore, akivel leszbikus párt alakítanak, gyerekeik a feltörekvő és egyre ismertebb Mia Wasikowska és Josh Hutcherson, és Ruffalo a biológiai apjuk, akit a felnőttkor küszöbén nem csoda, hogy meg akarnak ismerni. A trailer alapján nehéz megítélni, hogy vajon egy valós társadalmi problémákat elmesélni akaró vagy azokat elsúlytalanító alkotásról van szó, de egyszeri megnézésre mindenképpen ajánlott.

The Kids Are All Right trailer

A játékfilmeken túl évről évre nagyszerű a zenei szekció válogatása is a Titanicon, a tavalyi Perzsa macskák vagy a White Stripes-doksin után pedig idén is hasonlóan izgalmasnak tűnik akár a Morphine elhunyt frontemberének, Mark Sandmannek emléket állító darab (melyben feltűnik pár epic figura a rock színtereiről, többek között Josh Homme a Queens of the Stone Age-ből), akár az énekes-dalszerző Feist kvázi making-of dokuja, a Look at What the Light Did Now, melyben a Reminder című lemezének inspirációs forrásait járja körbe rendező és szereplő egyaránt. Zenetörténeti továbbképzésnek sem utolsó a Pool Party című darab, mely a McCarren Pool, az egyik legjelentősebb angol koncerthelyszín történetébe megy bele – anglománoknak kötelező ez is.

A lista természetesen még folytatható lenne, de ajánljuk, hogy ezeken felül böngésszétek a Titanic honlapját, mert mi csak a jéghegy csúcsát mutattuk meg, és nagy kár volna, ha nem jobbnál jobb, máskor moziba talán nem is kerülő filmek nézésével töltenétek ezt a másfél hetet.