A modern classical irányzat szezonzáró estjén a szcéna egyik legizgalmasabb művésze, Greg Haines érkezik az Akvárium színpadára, ráadásul nem egyedül: Carlos Cipát is magával hozza, aki tavaly októberben már ellágyította a szívünket romantikus molljaival.
Greg Haines zenei világát eddig főleg, sőt szinte kizárólag a vonósszekció határozta meg, az viszont nagyon. A srác lebegő hegedűfutamok és frivol csellószellők megfontolt crescendójával akkora katarzisig képes eljutni tíz perc alatt, hogy kő kövön, húr hegedűn nem marad. A kortárs klasszikus zene általában kerüli a végleteket, helyette a könnyűzenével való kompatibilitást keresi – Hainesre ez nem igaz. Haines felsőfokon űzi a pátoszt, az eufóriát és a radikalitást egyaránt.
Greg Haines – Where We Were (teaser)
Az viszont, hogy mit hallhatunk majd május 29-én az Akvárium Klubban, egyelőre nekünk is meglepetés. A vonósszekció fortissimóját hátrahagyva a srác új utakat keresett, ezt pedig a szintetizátorok és a zongora különféle járataiban találta meg. A Denovali kiadónál megjelenő új, Where We Were című lemeze darabjaira szedi a billentyűket, a kalapácsokat, a húrokat – az egész hangszert, és gyakorlatilag újat kreál belőlük. Az albumot már meghallgattuk, márpedig az zseniális. Hogy mindez hogyan is fog megvalósulni a színpadon, arra mi is nagyon kíváncsiak vagyunk.
Az este kevésbé experimentális pólusát a fiatal Carlos Cipa fogja képviselni. Ő már járt nálunk tavaly októberben, és remélhetőleg ezúttal is ugyanolyan csodás háromnegyed órával ajándékoz meg minket, mint akkor. Cipa a klasszikus zongoraszóló híve: afféle Satie Gymnopédie-je a XXI. század tempójához adaptálva. Egyszóval andalító és izgalmas egyszerre.
Carlos Cipa – The Whole Truth