Az első pillanattól kezdve ott voltunk a Balaton Soundon, így épp elég kellemes élményben volt részünk ahhoz, hogy bár az évek során átalakuló közönséggel óriásfesztivállá cseperedett a Sound, mégis állandó vendégek maradtunk.
Mindig volt valami, ami elég okot szolgáltatott a kedvenc Balaton-part lecsekkolásán túl. Kipipáltuk az “életünkben legalább egyszer” Portishead-koncertet, ugráltunk Trickyre (színpadra fel és le). Láttuk a Nouvelle Vague-ot , amikor még nem jártak felénk kéthavonta, nem is beszélve olyan apró momentumokról, mint a tíz embernek játszó (és óriási szettet rakó) DJ Food tavalyelőtt.
Hasonló reményekkel indulunk neki idén is a dolognak, tekintve, hogy már a csütörtöki nyitónapon legalább 3-4 olyan név várható, akiket a világért se hagynánk ki. A Wu-Tang Clannal kapcsolatban van némi félelmünk, hogy milyen lehet ennyi, külön-külön is rap-félisten egyszerre a színpadon, mindenesetre itt is egy “látni kell őket” eseményről van szó. Szintén kihagyhatatlan a közismerten elmebeteg dolgokat művelő és heves közönségreakciókat gerjesztő Crystal Castles is, akik durva sokk-electróval támadnak majd a harmadik album turnéja apropóján. Egy másik színpadon Todd Terje és Scuba személyében olyan dj-k látogatnak el hozzánk, akik már évek óta nagyszerű dolgokat művelnek a 12″-es közegben, utóbbi ráadásul a Hotflush kiadó fejeként a fejnehéz-zenék fősodrában tevékenykedik.
Pénteken már csak érdekességképp is elnézünk a Wu-tesókhoz hasonlóan korszakalkotó lemezeket megjelentető rapper, Nas koncertjére. (Emlékszünk, hogy pár évvel ezelőtt húzós körülmények között lépett le jelentős gázsival, a koncert megtartása nélkül.) Akit zenei szempontok is motiválnak, elnézhet Jan Blomqvist szettjére: minimal elektronikája ugyan nem teszi őt a progresszív zenék pápájává, de egy péntek estére a Balaton partján ideális hangulatzene.
Szombaton inkább kihagynánk a valószínűleg élhetetlenül nagy embertömeget vonzó és különösebb izgalmakkal már nem szolgáló Prodigyt, és Steve Aokit is jobbára azoknak javasoljuk, akik pörögnek az efféle mainstream elektronikákra. Viszont ez alkalommal elnézünk az élőzenei koncerttel visszatérő Karányira, akinek Anthology alcímű (vagy legalábbis mi annak értelmezzük) fellépése akár jól is elsülhet. Aztán ott leszünk a Telekom Teraszon egymást követő Jamie Jones és Fairmont bulikon is, ahol felvillan majd az egykorú elektronika két izgalmas szelete. Előbbi egy nagyszerű Fabric-mixlemezzel, utóbbi pedig a szép emlékű Merlinben adott szettjével írta be magát a Kultblog pozitív hangú kritikái közé.
A vasárnap hozza talán legjobban várt neveket: a zörejmániás Amon Tobin ugyan csalódást okozott saját neve alatt megjelentetett utolsó nagylemezével, mégis kíváncsiak vagyunk, mire lesz képes majd slágeres-hiphopos Two Fingers alteregója alatt. Bármelyik véglet elképzelhető, ahogy Four Tet fellépésén is: Kieran Hebden a 2000-es évek során kirobbanthatatlan volt a 10 kedvenc elektronikus szerzőnk listájáról, de az utóbbi években kicsit talán beleszürkült az erős mezőnybe, amit korábban vitathatatlanul uralt jellegzetes hangulatzenéivel.
Iggy Azalea és Calvin Harris viszont meglepnének minket, ha nem rukkolnának elő saját műfajukban egy-egy masszív előadással: a kevés múlttal bíró fehér ausztrál rappercsaj már most sem veszik el a színpadon, várhatóan izgalmas és sok mozgással teli bulit vezényel majd le. Utóbbi Harrisre is igaz, csak ő a csapatós rádióelektro nyomvonalán teszi majd a dolgát, amit valószínűleg tiltott gyümölcsként fogunk élvezni. Nem tűnik eseménytelennek tehát az idei BS-menetrend sem, csak győzzük végig – az élményekről pedig mindenképpen beszámolunk majd!