Már csak néhányat kell aludni, és beleszaladunk az idei nyár első fesztiváljába. Első hallásra hülye viccnek tűnt, hogy Rage Against The Machine lesz a Novarock-on, aztán kiderült, hogy tényleg, és a nyelés után az is biztossá vált, hogy ott a helyünk. Már kevesebb, mint egy hét, hétfő van, és úgy percenként némára kell folytani egy nem iroda kompatibilis artikulátlan visongást – mi lesz itt péntekig! Az ujjongáson kívül egy percre pontos, részletes bontást is találsz a tovább után, megnézhető kép és letölthető pdf formátumban. Te mire mész? Vagy miért téped legjobban a hajad, hogy kimarad?
Tegnap kezdtem el először gondolkozni azon, hogy amellett, hogy megvettem a jegyem életem egyik legsúlyosabbnak ígérkező koncertjére (értsd: RATM, közbeszúrt gondolat: nyrrháhááá!), ott van még egy rakás olyan nagy név, amiért bőven érdemes lesz elfurikázni Nickelsdorfig. Az viszont tény, hogy az egyértemlű döntést a Rage húzta alá. Próbálom úgy megfogalmazni, hogy ez az a zene, ami miatt, ahogyan, és aminek a nyomdokain elkezdtünk zenekart alapítani gimiben. Vagy hogy ennek a bandának a számaiból tanultam meg basszusgitározni. Elemi, alapvető, zsigeri. Ha egy együttessel kellene definiálnom azt, amitől a mai napig érzek lüktetést és lázadást a rockzenében, az a Rage. Ha a lázadást másra cserélgetném, változna Deftonesra, Toolra, Crisisra, Dillingerre, de ha arról van szó, hogy van-e még töke és forradalomindító ereje a gitárnak, arra a RATM a válasz és élő példa.
Na, tényleg tovább lépek az első hurrán, és nézzük mi lesz még itt. Például punk revival, teljes gőzzel. A Sex Pistols feltámad hamvaiból, aminek amúgy több szempontból is sok értelme van. Eleve, ha azt vesszük, hogy az egész Pistols halálnak Sid Vicious volt az egyszemélyes fő okozója, miután rövid úton kinyírta magát, már tovább is lendülhetett volna a szekér. De nem. Most viszont újra úton a csapat, és az biztos, hogy a lázadás már nem megy úgy, mint régen, de az attitűd megmaradt: két évvel ezelőtt a saját Rock and Roll Hall of Fame avatásukat hagyták ki egy befakkolással. Aztán a Novarockon odaáll még melléjük a Bad Religion és a Die Ärzte is, hogy legyen régi motoros az óceán túlpartjáról és a kontinens-belsőből is. Plusz nem hagynám ki a NOFX-et se, ha már a punk felhozatalról van szó.
Ezeken kívül, amin biztos, hogy ott leszek és megnézek magamnak a kíváncsiság szintjén: Kid Rock ölnyi széles arca; Jonathan Davis akusztikus szóló projektje; az Opeth, amiben sosem hittem annyira, mint ahány ember pörög rá, nade majd most; a Motörhead-féle dögös rock and roll; és az Incubus, ami szerintem inkább otthon, mint koncerten, de ha már egyszer ott lesz(n)ek… Aztán a karcosabb vonalból a menetrendbe kerül a Rise Against és a Bullet For My Valentine, és nagyon kíváncsi leszek a Cavalera Conspiracy-re és a Porcupine Tree-re is.
Három olyan banda van még, amit külön várok. Először is, itt van a teljes felhozatalban nekem kábé a harmadik helyen kiemelt Disturbed, amit már többszörösen ronggyá hallgattam néhány évvel ezelőtt, és azóta is jó flash elővenni alkalmanként, élőben viszont még sosem láttam. Nagy szembetalálkozás lesz ez is. A második számú érdekesség a Subway To Sally, ami legutóbbi lemezén a folk metál helyett inkább az ipari arcát erősítette, és volt ez annyira kapós, hogy majdnem az év legjobb albumai között emeltem ki. Mindenképp megnézem. A harmadik finomság a csomagban az Enter Shikari, ami egy olyan stílust képvisel, ami még az én eklektikus agyamnak is kicsavartnak tűnik néha, és érdekes lehet élőben. Egy délután négyes első sör mellé hibátlan.
Teljes program persze már olvasható a hivatalos honlapon, de ha magaddal akarod vinni a menetrendet, a legegyszerűbb, ha kinyomtatod a pdf verziót, amit letölthetsz itt:
- Novarock bontás (pdf, 15KB)