Az A38-on jártunk kedd délután, ahol ünnepélyesen megnyitották a hajó oldalához csatolt új blokkot, a jelenség pedig leginkább egy kartondoboz és egy terminátor közös erotikus fantáziájára hasonlít. Első benyomások és fotók a tovább után.
Szóval ez egy tégla alakú konténer. De úgy is mondhatjuk, hogy sterilitásában gyönyörű Bauhaus remekmű, ami patyolatfehér pompával ragyogja be az indusztriális A38 hajó oldalát, mint egy előkelően tetszelgő ara. De igazából egy tégla alakú konténer. És fehér. Nagyon, nagyon fehér.
Az A38-ra bulizni járókat amúgy főleg és leginkább egyáltalán nem fogja megzavarni, hogy ott van. A hajó felé közlekedve direkt próbáltam meglepődve észrevenni, hogy “jé, nahát, mi ez itt”, de nem különösebben verte ki a szemem. A hajóba belépve sem botlunk bele, mivel az átlag látogató a belépés után balra lefelé megy, az új teret pedig jobbra felfelé (majd egyenesen át) lehet megközelíteni. De, tegyük hozzá, nem véletlen alakult ez így: egyrészt az új helyszín kifejezetten kiállítótérként jelentkezik majd a publikum felé, nem bulik lesznek benne; másrészt a tervezés egyik alapvetése volt, hogy nem takarhatja el az A38 kilátását, de speciel a belátást sem akadályozza, tehát úgy húzódik meg diszkréten, mintha majdnem ott sem lenne.
Amikor először tettem a lábam a fedélzetére, szinte meglepődtem rajta, hogy nem papírból vagy polisztirolból van, hanem ez tényleg vas. Aztán ahogy körbesétáltunk a szűk hajófolyosókon, már sokkal inkább a Kocka 2 és a Resident Evil jutottak eszembe, de mindenképp valami nagyon steril, laboratóriumszerű hangulatot kölcsönöz a térnek a sok fehér és üveg. Emiatt mondjuk kicsit elütőnek érzem az A38 olajszagú ipari acéljától, de abban is tudok koncepciót látni, hogy a lehető legkevesebb érzést váltsa ki maga az eszköz, és a maximalizált funkcionalitással átadja a teret annak, ami kitölti.
Ami pedig kitölti, az jelenleg M. Miltényi Miklós (a hajó logóját is tervező építész-képzőművész) kiállítása az alsó szinten, és egyelőre csak üresen pangó szobák sora a felső szinten. Előbbi helyszíne meglepően kicsi, persze egy szűkebb tárlatnak pont elég, de grandiózus installációkra azért itt nem kell számítani. Utóbbi helységek pedig majd a később beépülő stúdióknak adnak helyet, ahol videó és hanganyagok utómunkálatai fognak készülni. Van már egyébként ilyen a hajón most is, csak az újak korszerűbbek és frankóbbak lesznek – mondja a píár.
Képek: (by Szentpéteri Roland)
