1. Fucking Amal (Redvás Amal)

Kezdjük az utazást a meleg tematikában egy kedves, szép, reményt ébresztő filmmel. Amal ocsmányul unalmas, svéd kisváros, ahol abszolút semmit sem lehet csinálni. Itt él hősünk, Agnes, kellemes, polgári miliőben. Neki nem is hiányzik a nagyvárosi acid partik és gót bulik világa, ő csak megértő barátokat és egy szép barátnőt szeretne. Utóbbit megtalálni látszik a gyönyörű, fiatal és életunt Elinben, aki azonban úgy tűnik, nem tudja viszonozni iskolatársa érzéseit. Amalban továbbra sem történik semmi, a lányok pedig bájosan, esetlenül próbálkoznak közelebb-távolabb kerülni egymáshoz, s a körtáncból egy valóban gyönyörű szerelmi történet kerekedik.

2. Edward II (II. Edward)

Semmiképpen nem akarok szó nélkül elmenni a “meleg kultúra” egyik legelhivatottabb zászlóvivője, a zseniális festő, író, rendező Derek Jarman mellett, aki a hasonlóan nagy kaliberű Ken Russelltől tanulta a szakmát. Az ő nevéhez fűződik az angol történelem egyik legtragikusabb figurája, II. Edward életét és bukását bemutató azonos című alkotás. Edward különc életstílusa, impulzív viselkedése és nem utolsósorban szerelme, Piers Gaveston miatt folyamatos támadások célkeresztjében kénytelen végigszenvedni uralkodását. Felesége és a főurak folytonos intrikái és cselszövése teljesen megkeserítik életét. Elszakítják szerelmétől, akit Franciaországba száműznek. A rendkívül különleges hangulatú, romantikus zenei betétekkel és anakronizmussal terhelt darabban a rendező kikel a homofóbia, az ostoba és elvakult elutasítás, a szélsőséges konzervativizmus és fasizmus ellen. Hangos és látványos protest alkotás, szörnyen elkeserítő végkicsengéssel, ami sajnos mindig aktuális.

3. Ya lyublyu tebya (Te, akit szeretek)

Finom humor, sok szín és irónia jellemzi ezt a keleti blokkból érkezett vígjátékot. Igazán szórakoztató, kedves kis komédia a Te, akit szeretek. Moszkvai nagymenők (arisztokrata származású reklámkreatív férfi és gyönyörű tévébemondó nő) furcsa szerelme a gasztronómia mentén formálódik, de hamar megfeneklik, amikor a fiú, Timofei életébe szó szerint belezuhan a kis, mongol (kalmük) srác. Utóbbi számára ez a szerelem a világ legtermészetesebb dolga, Timofei azonban nem veszi ilyen egyszerűen az akadályokat, buliból buliba, ágyból ágyba sodródik, míg végül felvállalja mindkét vonzalmát. Addig azonban még sok csetlés-botlás, bolondozás és némi könny is vár a hármasra. Üdítő, kellemes kikapcsolódás, friss, alig klisés témaválasztás, tényleg remek alakítások jellemzik Olga Sztolpovszkaja és Dimitrij Trojtszki filmjét. Intelligens szórakozás, szívderítő (talán túlságosan is az) kitekintés a (nagyon) mai Oroszország felé.

4. Bugcrush

Egészen különleges, nyomasztó és szomorú rövidfilm a Bugcrush. Scott Treleaven elképesztően beteg írásából álmodta vászonra Carter Smith. A kivitelezés remekül sikerült, egyszerre hat tudatos és tudatalatti félelmünkre és hoz zavarba, vált ki undort és félelemet a maga karcsú, 36 percével. Ben, a zárkózott, naiv tinédzser vonzódik Granthez a veszélyes rosszfiúhoz. A kiválóan fényképezett, a film hosszához képest rendkívül lassú egymásra hangolódás után már sejtjük, hogy Grant sem teljesen elutasító, de valami görcsbe húzza a néző gyomrát. Az a valami kezdetben még csak baljós, aztán lassan egyre nyomasztóbbá, egyre veszélyesebbé válik, s kerül át a tükör másik oldalára, ahol a misztikum és a félelem uralkodik. Nem tudhatjuk pontosan, de talán már nem is akarjuk tudni, mi történik. A tehetséges, ifjú rendező David Lynch (hogy csak a legkézenfekvőbb referenciát említsem) nyomdokain haladva jut el a finoman szólva is zavarba ejtő végkifejletig, amiről órákig lehet beszélgetni. A film nagyon lassan bontakozik ki, de végül annál nagyobbat üt. Tényleg erős idegzetűeknek.

5. Denied (Visszautasítva)

David Scott különleges hangulatú, nagyon őszinte független filmjében elég tipikus, ugyanakkor teljesen tabunak számító problémával szembesülnek a szereplők. Troy (Lee Rumohr) és Merrick (Matt Austin) középiskolai cimborák, de felnőttként is együtt bérelnek lakást. Troy, a sportos, csendes, férfias fickó szerelmes Merrickbe, a népszerű, laza dj-be, aki viszont nem viszonozza érzéseit. Pontosabban szólva éjszakánként azért bebújik hozzá az ágyba, és szavak nélkül kielégítik egymást, de ez messze van a szerelemtől. Troyt kétségek gyötrik, Merrick vajon meleg vagy sem, hazudik vagy sem, és ha igen, mikor. Kettejük közt éjszakai homályba burkolózó, hosszú beszélgetésekben formálódik az a valami, ami pontot tesz kettejük hosszadalmas vergődésének végére. Merrick fúria barátnője vagy Troy homofób, látens ismerőse jelentéktelen mellékszereplők. A bátor alkotás lényege a két, a külvilág szemében hetero férfi megmagyarázhatatlan vonzalma egymás iránt, érzéseik és szenvedésük. Nagyon szép, csendes, katartikus kamaradráma. Nem egy Brokeback Mountain, de őszinteségében és hitelességében felveszi vele a versenyt.

6. Der Rosenkönig (Rózsakirály)

A multitálentum Werner Shroeter Rózsakirálya az egyik legbetegebb és legjobb az általam ismert meleg tematikájú művek közül. Schroeter nem teszi könnyűvé a néző dolgát, filmje egy komplex és bonyolult szimbolista műalkotás. Története dióhéjban annyi, hogy egy zárkózott és érzékeny fiatalember, aki anyjával él közös rózsafarmjukon tolvajt fog a templomban, és a juhok közé zárja, majd beleszeret. A csodálatos zenékkel (a rendező értő válogatása) színezett filmben elképesztően erős színészi alakításokat csodálhatunk, igazi gyöngyszem Magdalena Montezuma (az anya szerepében) ihletett játéka. Egyszerre déliesen fülledt és mély alkotás, mely bűnről és vezeklésről, az önként vállalt áldozatról mesél a szerelem apropóján, ami rab és fogva tartó, gyilkos és áldozat között szövődik. Okkult, félelmetes, zavarba ejtő, felzaklató film a Rózsakirály. Maradandó élmény.

7. Hamam (Törökfürdő)

A Hamam egy, a magyar mozikban is bemutatott, méltán népszerű és elismert alkotás, Ferzan Özpetek török rendező filmje. A meleg tematika itt nem központi kérdés, de áthatja a történetet. Juppi (Alessandro Gassman) olasz építész hősünk egy törökfüdrőt örököl meghalt rokonától Isztambulban. Azzal a céllal érkezik Törökországba, hogy túladjon a különleges ajándékon, de nincs mit tenni, magába szippantja az egzotikus hely izgalma, érdekes hangulata, misztikuma. Innen már nem szabadulhat. Rabjává válik a fürdőkultúrának (és persze, hogy tematikusak is legyünk, házasember létére vendéglátója jóképű fiának is), s végül úgy dönt, felújítja és megtartja a hamamot. Özpetek filmje messze túlmutat a meleg szálon, humánum, tolerancia, érzékenység hatja át, beszél a nyugati és közel-keleti kultúra gyümölcsöző találkozásáról, az anyagi és spirituális világ konfliktusáról, elválásról és találkozásról, megtartásról és elengedésről. Témától függetlenül és azon túl zseniális alkotás, egy remek rendező legjobb filmje, melyhez kiváló európai színészek adták tehetségüket.

8. Plata Quemada (Felgyújtott pénz)

Az argentin Marcelo Pineyro filmje tipikusan olyan produkció, amely világsiker lehetett volna, ha nem fűzi bele a meleg szálat. Pedig ebből a (valós eseményeket feldolgozó) sztoriból ezt lehetetlen kihagyni. Alapzsánere gengszterfilm, az igazi konfliktust mégis a két főszereplő közt (nehézfiú bűnözőkről van szó) kibontakozó, zavaros érzelmi és szexuális kapcsolat teremti meg. Az alvilági körökben Ikrek néven ismert szerelmespár, a fatalista, pszichésen sérült Angel és az arisztokratikus, komoly Nene egy rosszul sikerült akció után menekülésre kényszerül. Külfödön, Uruguayban bújkálnak, ahol elhatalmasodik rajtuk a kilátástalanság, az izoláció és a paranoia, mely megrongálja a két férfi kapcsolatát, és a tragédia szélére sodorja őket. A Plata Quemadában található az egyik legszebb szerelmi jelenet, amit valaha láttam. Nene kiszedi a golyókat Angel testéből, de mindezt úgy teszi, vérben és mocsokban, hogy többet mond el kettejük összetartozásáról, mint bármi más. Eduardo Noriega és Leonardo Sbaraglia között amúgy is beidul a kémia, úgyhogy egy percig sem lehet érezni semmiféle erőltetettséget, megjátszást. Egy sötét, őrülettől és függéstől terhes világba vezetnek, testközelbe kerülhetünk általuk a bűnöző párral.

9. My Summer of Love (Szerelmem nyara)

Pawel Pawlikowski filmjét bemutatták Magyarországon is, de sajnos, várakozásaimnak megfelelően hamar feledésbe is merült, pedig Mona és Tamsin, a két angol tinilány története abszolút említésre érdemes. Ebben a rendkívül szépen fényképezett (Ryszard Lenczewski) alkotásban a tüskés és intelligens Mona és a nagyon csinos, cinikus és előkelő Tamsin, vidéken, egy kisvárosban ismerik meg egymást. Eleinte csak a kíváncsiság hajtja őket egymás felé, s lesznek barátnők, de lassan felizzik közöttük a testi vonzalom is. Közben, a háttérben Mona rovott múltú, éppen vallási szektavezér szerepben tetszelgő bátyja visz izgalmat a kisváros életébe. Mindhárom ember bejárja saját zarándokútját, mely önmaguk és kapcsolataik mélyére vezet. A gyönyörű képek, a fülledt atmoszféra, a két kitűnő, hamvas főszereplő bátor és őszinte alakítása emeli ki a művet fajtársai, a romantikus melodrámák közül.

10. Nowhere (Út a pokolba)

Gregg Araki nagy kedvencem, őt sem akarom semmiképp kihagyni a sorból. 1997-es filmje, az Út a pokolba a ’90-es évek vad, elidegenedett, örök kábszeres révületben élő tizenéves generációjának tökéletes panoptikumát tárja elénk. A drogos trip-szerű alkotás egyébként egy trilógia része, amely a fiatalság, szex és erőszak témakörben mozog. Gyönyörű középiskolások (amúgy a lista impozáns, egy rakás “B” és néhány “A” kategóriás sztár) szívnak, lőnek, dugnak, hánynak, félnek, öngyilkolnak és gyilkolnak és néha szerelmesek is lesznek. Ez utóbbi pedig komoly probléma. Főleg akkor, ha hősünk, a romantikus Dark biszex és nimfomániás barátnőjében csalódva épp Montgomerynél, a földönkívüliek által elrabolt, naiv szépfiúnál keres vigaszt. Egészen szép, katartikus jelenetek váltakoznak, zajos, zűrös, bizarr és néha egészen ostoba képekkel. A zene viszont egyértelműen zseniális. Méltó korkép az X generációról.