1. Amikor elkezdtem magamban összeállítani a listát, elsőként a Velvet Goldmine című film jutott eszembe, ami eleve a zenéről (azon belül is a glam műfaj tündökléséről, a David Bowie-Iggy Pop kapcsolatról) szól. Tulajdonképpen az egész filmet idepakolhatnám, annyira jó, de megelégszem két produkcióval. Külön érdekesség, hogy a parádés szereposztás során arra is figyeltek, hogy a színészek maguk is el tudják énekelni a dalokat. Ewan McGregor adja elő tehát az alábbi slágert.

Ewan McGregor – Gimme Danger (Iggy Pop cover)

2. Szintén a zene iránti imádatról (na meg a nőkről és a listákról) szól a Nick Hornby-regény filmes feldolgozása, a Stephen Frears által rendezett Pop, csajok satöbbi. Itt Lisa Bonet érzéki Love Your Way-e okozott maradandó élményt a főhősnek, és valószínűleg a nézőknek is.

Lisa Bonet – Baby I Love Your Way (Peter Frampton cover)

3. Hogy még mindig a szereplők által elővezetett betétdaloknál illetve a hölgyeknél maradjak, mindenképp ide kívánkozik a Dark City című, amúgy is kiváló film néhány dala, a gyönyörű, jazz-blues dívává avanzsált Jennifer Connelly előadásában. (A film első hivatalos kiadásakor a dalt még Anita Kelsey énekelte, de az alábbi rendezői részletben a színésznő eredeti hangja hallható.) A Night Has a Thousand Eyes is nagyon rendben van, de ebből a filmből a Sway című dalocska ragadt meg bennem leginkább.

Anita Kelsey – Sway (Pablo Beltrán Ruiz cover)

4. Ha van valaki, aki egészen kiválóan használja a zenét, akinél a kép, a hang és a cselekmény valami elképesztő egységet alkot, az Darren Aronofsky. Legkiválóbb alkotása az én szememben a Forrás című film. Clint Mansell komponálta meg azt a csodálatos muzsikát, amely a filmtörténet egyik legzseniálisabb jelenetében végigvezet minket egy úton, az örök élet, a “bölcsek köve”, a legmagasabb tudás és a megvilágosodás után kutatva.

Clint Mansell – Death Is The Road To Awe

5. Ha már az Aronofsky-Mansell alkotópárosnál tartunk, nem hagyhatom ki másik remeklésüket, a Rekviem egy álomért című alkotást sem. Itt kemény drogok és más függőségek poklában vergődő fiatalok (és nem annyira fiatalok) sorsa tárul elénk, húsba vágó kegyetlenséggel köpve a néző arcába dolgokat, amiket nem szokásunk feszegetni. Amúgy ismét Jennifer Connelly, oldalán pedig az egyébként zenész Jared Leto brillírozik. A kötelező darab címe Lux Aeterna, amely különböző változataiban végigkíséri a filmet, és a finálé alatt is szól.

6. Sokkal kevésbé komoly, de még így is elég súlyos témát feszeget a Tehetséges Mr. Ripley című film, amelyben Matt Damon és Jude Law énekelnek egy aranyosat. Itt még kiváló a hangulat a két barát között, de a számító és fura motivációk által vezérelt Ripley hamarosan átlép egy olyan határon, amin nem kellene. A frusztráció és a kirekesztettség, a beteges megfelelni vágyás filmje ez. Ez a dal pedig egy kellemes semmiség, ami viszont mégis előrevetíti Ripley válságát.

Matt Damon, Jude Law, Fiorello and The Guy Barker International Quintet – Tu’ vuo’ fa’ l’americano (Renato Carosone cover)

7.  Tony Scott műve, az Éhség kultikus vámpírsztori. David Bowie, Catherine Deneuve és Susan Sarandon keresik benne a megváltást, a szerelmet, menekülnek a halál elől, többnyire sikertelenül. Gyönyörű erotikus jelenet hátteréül szolgál a Deneuve által zongorán elkezdett, majd teljes zenekarral és énekkel kiteljesedő részlet Delibes: Lakmé című operájából. Vizuálisan is csodálatos, de a zene teszi teljessé, feledhetetlenné az élményt.

8. Aztán itt van egy film, amit láttam ugyan, de a történetére már csak részleteiben emlékszem, pedig Emir Kusturica Arizónai álmodozókjáról van szó. A dalt Goran Bregović komponálta, és remekül illik a szürreális és tragikus jelenethez. A Death egyszerre drámai és emelkedett, vészjósló és himnikus, nagyon erős zene.

Goran Bregović – Death

9. A botrányfilmes (Shortbus) John Cameron Mitchell nem kevés önéletrajzi elemet emelt bele off Broadway musicaljébe, a Hedwig és a mérges csonkba. A megrázó történet egy transzszexuális zenész életét meséli el, akinek rengeteg akadállyal kell megküzdenie, míg el tudja fogadni önmagát, és amíg környezete is elfogadja. Az alkotás aztán egyszerre lesz humoros és tragikus, a zenék viszont egyszerűen csak jók.

Hedwig and the Angry Inch OST – Origin of Love (by Stephen Trask)

10. A Ghost In The Shell Osii Mamoru zseniális cyberpunk alapműve nemcsak kiváló történetével és gyönyörű képeivel emelkedik ki az átlagos animék tengeréből, de a műfajra egyébként is jellemző erős zenéje miatt is. Azt ugyan nem állíthatom, hogy a GitS 2: Innocence sztoriját tökéletesen felfogtam, viszont a Parade című jelenetre és zenéjére valószínűleg nagyon sokáig emlékezni fogok. Egyszerre méltóságteljes, emelkedett és közvetíti egy távoli és majdnem ismeretlen világ hangulatát.

Kenji Kawai – The Ballade of Puppets

+1. Stanley Kubrick utolsó munkája, a Tágra zárt szemek több szempontból is fontos alkotás. Az 1999-es film a Cruise-Kidman páros hattyúdala, különleges, zavarba ejtő mementó, a valós történések görbe tükre, és egyben egy kíváncsi és gondolkodó ember mélyrepülésének krónikája a vágyak és titkok labirintusában. A New York-i orvos alászállását olyan kiváló muzsika kíséri, amit nehéz elfelejteni. Minden nagyon passzol, az egész tökéletes (kezdve a valcertől, a jazzen át, a Baby Did A Bad Bad Thingen keresztül, egészen a nagyzenekari művekig). A legfontosabb azonban az a Jocelyn Pook által komponált misztikus, sejtelmes és hátborzongató mű, ami a doki sikertelen beavatását, félelmeit és zavarát közvetíti az álarcosbálon.

Jocelyn Pook – Masked Ball