Deák Ági – Top 10

1. Az élet fája (The Tree of Life)
2. Melankólia (Melancholia)
3. Fekete hattyú (Black Swan)
4. Blue Valentine
5. Drive – Gázt! (Drive)
6. Submarine
7. Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris)
8. Made in Hollywood (Somewhere)
9. 127 óra (127 hours)
10. A harcos (The Fighter)

Az élet fája lebilincselően gyönyörű képeinek köszönhetően ugrott a listám élére, de csak hajszállal előzte meg Lars von Trier vízióját, a Melankóliát. Előbbi monumentális és részletekbe menő képeivel, míg utóbbi szorongató kilátástalanság- és tehetetlenség-érzetével gyakorolt hatást rám. A Fekete hattyú bár beváltott minden reményt, így is “csak” harmadik helyen végzett. A Blue Valentine megkapóan hiteles szerelmi történet, a Drive pedig az év egy legkeményebb mégis legérzelemtelibb filmje. Mindkettőben Ryan Gosling játssza a féfri főszerepet, így nálam ő lett az év színésze. A Submarine-t már látatlanul, Alex Turner zenéjének köszönhetően megszerettem, az Éjfélkor Párizsban pedig csodás időutazás a szerelem városában. (Ki hitte volna hogy Owen Wilson nem csak Hollywood bohóca, hanem jó színész is?) A listát két remek életrajzi dráma zárja, amelyek közül utóbbi a listára kerülést Christian Bale hibátlan játékának köszönheti.

Kalugyer Roland – Top 10

1. Drive – Gázt! (Drive)
2. Forráskód (Source Code)
3. X-Men: Az elsõk (X-Men: First Class)
4. Rango
5. Éjfélkor Párizsban (Midnight in Paris)
6. Sorsügynökség (The Adjustment Bureau)
7. A félszemû (True Grit)
8. Fájdalomcsillapító (Cure For Pain – The Mark Sandman Story)
9. A harcos (The Fighter)
10. Senna

Sokféle film összejött nálam 2011-ben, de nem is lehetett kérdés, hogy mi kerül az élre. Nicolas Windign Refn szupercsöndes fõhõse jobban megosztotta a nézõket, mint azt a kritika várta, a Drive számomra mégis az év csúcsteljesítménye volt rendezõi, színészi és operatõri perspektívából egyaránt. A Forráskód és a Sorsügynökség hiperrealista sci-fiként okoztak meglepetést és nyomtak le több produkciót. Az idén vetített tucatnyi képregényfilmben szinte csak csalódni sikerült, ezen 2012 reméljük, javít majd – az X-Men sorozat spinoffja azonban fekete lóként tarolt a Fassbender–McAvoy duónak köszönhetően. A lista végén a Titanic Fesztiválon látott Cure For Pain illetve az itthon csak DVD-n kiadott Senna jelzik a doku vonalat, amelyek zenei és sport témákban utazóknak kihagyhatatlan darabok.

Nagy Niki – Top 10

1. A torinói ló
2. Melankólia (Melancholia)
3. Fekete hattyú (Black Swan)
4. Az élet fája (The Tree of Life)
5. Felperzselt föld (Incendies)
6. Drive – Gázt! (Drive)
7. Blue Valentine
8. A bőr, amelyben élek (La piel que habito)
9. 127 óra (127 hours)
10. Így ért véget a nyaram (Kak ya provyol etim letom)

Nem gondoltam volna, hogy nagy kedvencem, Tarsem Singh 2011-es bemutatója, a Halhatatlanok lemarad az év legjobb filmjeinek listájáról. Szintetizáló, nagy formátumú produkciók kerültek szubjektív top 10-em élére: az apokaliptikus, depressziós, ember vs. természet tematikában mozgó, valahol mégis reményt sugárzó Melankólia; és Tarr Béla (elméletileg) utolsó filmje, A torinói ló. Tarr és a totál kattant von Trier között csupán annyi döntött, hogy számomra az előbbié volt az elmúlt év legfelkavaróbb filmje. Önreflexív alkotással rukkolt elő az eddig még soha sem hibázó Darren Aronofsy, aki a Fekete hattyúban pontosan azt mesélte el, hogyan reagál az emberi psziché a művészi átlényegülésre. A dobogóról épp csak lecsúszott a borzongató Az élet fája, míg a kanadai Felperzselt föld az utóbbi évek legütősebb végkifejletét és történetvezetését hozta. Nálam idén a vizualitás, a monumentalitás és a komplex élmény győzedelmeskedett a szikár, egyszerű művekkel szemben.

Farkas Péter – Top 10

1. Tomboy
2. Melankólia (Melancholia)
3. Egy jobb világ (Hævnen)
4. Pál Adrienn
5. Elena
6. Biutiful
7. Srác a biciklivel (Le gamin au vélo)
8. A bőr, amelyben élek (La piel que habito)
9. Az élet fája (The Tree of Life)
10. Hajszál híján úriember (En ganske snill mann)

Idén egy csomó remek film készült az identitáskeresésről. Önmagát próbálta újból felépíteni az idei év egyik legjobb norvég filmjének (Hajszál híján úriember) börtönviselt főhőse, és önmagát próbálta egyben tartani a Biutiful haldokló Uxbalja. Almodóvartól (A bőr, amelyben élek) egyébként is megszoktuk már a (szexuális) identitás problémájának kiapadhatatlan forrását, de nem okoz meglepetést az orosz Andrej Zvjagintsev (Elena), a dán Susanne Bier (Hævnen) és a magyar Kocsis Ágnes (Pál Adrienn) sem, akik ismét nehéz emberi sorsokról és önvizsgálatról mesélnek – kicsiben. Ugyanez igaz Lars von Trierre (Melankólia) és Terrence Malickre (Az élet fája) is, csak nagyban: epikus vízióikban mindkét veterán rendező filozofikus hangvételben elmélkedik az ember(iség) útjáról. A listán két francia film is található, melyek egy-egy kiskamasz főhős vívódásait veszik górcső alá. A Dardenne-testvérek (Srác a biciklivel) már voltak jobb formában is, Céline Sciamma (Tomboy) viszont bátran, ugyanakkor józanul mesél egy nehéz korszak nehéz témájáról, a nemi hovatartozás konkretizálásáról. Külön öröm volt továbbá visszatérni látni a szinte mindegyik filmet átható higgadt, gyakran dísztelen és szikár filmnyelvet, mely a posztmodern játékossága és az ezredforduló környékének klipszerűsége után meglehetősen üdítő váltás.

Varga Csaba – egyéb listák, filmek, sorozatok

Az év legjobb sportfilmje:
The Art of Flight

Nem csak a snowboard, de minden sportfilm történetében új szint ez. Elképesztő emberi teljesítmények és lélegzetelállító felvételek. A legsúlyosabb pedig, hogy ezek a képek sztenderdet teremtenek, ami után csak találgatni tudunk, hogy mi jöhet még. Egészséges lenne visszatérni valami minimalista stílushoz, különben hamarosan elkezdenek hullani az extrém sportolók.

Az év legjobb filmrészlete:
Harry Potter és a Halál ereklyéi II. rész (Harry Potter and the Deathly Hallows: Part II)
Részlet: The Tale of the Three Brothers

Nyilván egy kritikus sem jegyzi az évvégi toplistáján a Harry Potter eposz befejező részét. Pedig a Deathly Hallows első része a morajló ambient filmzene és a fakó színek példás kezelése miatt meglepően szép darab volt, az legutolsó felvonásban pedig láthattunk egy olyan animált közjátékot (a három testvér törénetét), ami külön megérne valami díjat.

Az év legjobb animációs filmje:
Rango

Hát, ugye a gyík meg fog halni. Egy rakás szempontból legjobb minden. Egyrészt egyedi vizuális nyelvet tudott teremteni megannyi sorozatgyártott számítógép-animációs hulladék után. Másrészt a zene. Harmadrészt a szinkron hangok. Negyedrészt vicces! Ötödrészt western filmeket akartam nézni utána, omg. Epikus.

Az év legnagyobb árnyékra vetődése:
Rumnapló (The Rum Diary)

Nagy várakozás, közönségkedvenc színész, kellemes muzsikák, kultikus író, Rolling Stone magazint meguraló marketing kampány – és mégis, felejthető film. Az írói válságban szenvedő forgatókönyvíró és a tehetségtelen rendező minden izzadságcseppe a vászont áztatta.

Az év “ez senkinek nem jutott eszébe wtf?” érzése:
Drive – Gázt! (Drive)

A dramaturgiai csúcspont, a szerelem legerősebb megnyilatkozása, a liftjelenet, amikor hősünk belezúzza a pasas fejét a liftpadlóba. De komolyan, senki nem látta a Visszafordíthatatlant?

Az év popcorn movie-ja:
Sucker Punch

Ez a film is csak az év fika-listáin jön vissza, pedig mikor a moziban felálltunk a végén, senki nem mondta, hogy nem pont azt kapta, amire befizetett. Dögös csajok, akik Björk remixre óriás golyószórós szamurájokkal harcolnak, élethűen felfelé hordó gépfegyverrel lőnek, időben cserélnek tárat, és megharcolnak a valaha látott legszebb CGI sárkánnyal. Come on – ez a film jó volt.

Az év legjobb 3 sorozata:
1. Homeland (1. évad)
2. Game of Thrones (1. évad)
3. Alphas (1. évad)

Sorozat témában nem tudok egy legjobbat kiemelni, mert hárman állnak a csúcson, ráadásul mind újonc, ami külön öröm. A Homelandet valószínűleg azért is emelem élre, mert annak volt a legutóbb a fináléja, de hát ahova ez a sorozat fejlődött egy évad alatt, az valami elképesző. Extázis van a végén, hatalmas várás az új évadra.

Az év legrosszabb sorozata:
The Walking Dead (2. évad)

A falat kapartam onnantól, hogy a történet beszorult arra a szaros kis farmra. Fájdalom volt minden perce, dehát az ember reméli, hátha jobb lesz – hát nem lett. Zombik egyék ki a készítők agyát. Ja, még nem láttad? A kislány a pajtában van a többi zombival. Tessék, megkíméltem egy csomó időt az életedből – szívesen.

Az év legjobb utolsó jelenete:
Californication (4. évad)

Ahogy a világegyetem legkúlabb fekete Porschéjával David Duchovny belehajt az előtte áthordozott naplementés díszletfotóba, és folytatja útját a végtelen sztrádán – giccses, igen, de mégis priceless. Ezzel az egész sorozatot le lehetett volna zárni.

Az év legjobb sorozat soundtrackje:
Homeland

És végül még egyszer előszedem a Homelandet. A főhősnő Carrie Mathison (Claire Danes) ugyanis jazz rajongó, ami nagyban rányomja a bélyegét a teljes soundtrackre. Hogy egy otthon pakolászós jelenetben Miles Davis szól, és hogy egy kimenős éjszaka előtt Tomasz Stanko Quintetet hallgat… Köszönet, Mr. Zenei Felelős, bárki legyél is.