A Wanted elvileg egy képregényadaptáció, ami elvileg azt jelenti, hogy egy már elkészült sztorit próbált reprodukálni filmformátumban. Ez esetben viszont ez csak úgy mellesleg történik, és inkább ez egy mosakodás azügyben, hogy teljesen realitástól elszakadt akciójelenetek sűrű egymásrapakolásából áll a történet. Olyan, mintha hozzá kellene gondolnunk, hogy “na jó, nagyon elrugaszkodtunk a valóságtól, de hát ez eleve egy mesealap, ugye, nem mi tehetünk róla”. Akárhogy is, a lényeg, hogy tényleg egy szürreális akciófilm lett a vége, és ha ezt kellőképpen tudatosítjuk már az elején, akkor túl kemény falnak nem megyünk neki.

Az alapot egy Szövetség nevű szervezet adja, ami bérgyilkosok (vagy inkább ítéletvégrehajtók, mert a bért nemigen fizeti meg senki) egy csapata, akik egy szent erő nevében tesznek el láb alól bizonyos embereket, rábízva magukat (és a célpontok életét) a sors kezére. A főszerepben egy olyan srác áll, akinek az apja bár fontos posztot töltött be a Szövetségben, ő mégsem tudott soha sem a faterről, sem a szervezetről. A bonyoldalom azzal indul, hogy aput elteszik láb alól, és előszedik hősünket, hogy neki sebtiben csatlakoznia kell a csapathoz, és megbosszulnia apja halálát. Először persze meg kell tanulnia bérgyilkolni, amihez ki lenne jobb tanár, mint kedvenc csonti szexszimbólumunk, persze időközben egyre inkább bűzlik az egész fejvadászosdi, és a főellenség felé haladva tisztul a kép, hogy bizony valami nincs rendjén. (PC és konzol játék freakek előnyben: lehet feleleveníteni az Assassin’s Creedet, ugye-ugye…)

Amiről beszélni érdemes a film kapcsán, az első körben a rendező. Timur Bekmambetov nevét valószínűleg többen ismerik, csak nem tudják, ugyanis a nagy füsttel megszellőztetett Night Watch-ot jegyzi ő, ami úgy indult, mint az orosz filmgyártás egyik new wave üstököse, aztán a Dosztojevszkij súlyú mozit valahogy mégsem vette be a nyugat gyomra. Úgy tűnik, a szakma mégis a keblére ölelte az oroszt, ha ilyen sztárokat és büdzsét kapott a projekthez. Aztán a második érdekesség a zene, amire mikor először csendült fel, simán ráfogtam, hogy Trent Reznor keze van a dologban (mondom ezt pozitív értelemben), bár utólag kiderült, hogy Burton kedvenc zeneszerzője, Danny Elfman a ludas. Aztán a harmadik jóság a tényleg pofátlanul felpörgetett akció, ami nagyjából olyan sebességgel és intenzitással robog át az ember fején, mint egy atomerőművel meghajtott gyorsvonat. A szürreális jelenetek egyik iskolapéldája, mikor hősünk, kocsijával egy másik járgányon felugratva, átpördül egy tetőablakos limuzin felett, útközben fentről kilövi a bent utazó faszit, majd éppen négy (vagy mondjuk három) kerékre érkezve továbbhajt. Tényleg nagyon el kell szakadni ahhoz, hogy élvezd, de ha sikerül, ütős. Kit érekel, hogy ilyet igazából nem lehet? Hát nem ezért megy az ember a moziba?

Na, és akkor persze van ott egy adag olyan dolog, ahol kilóg a lóláb. A heves akcióban néha már a hülyeség felé kacsint ki a jelenetek következetlensége. Erre jó példa a mélybe zuhanó vonatkocsi egyik felén eltűnő főszereplő, aki, miután a vagon azon felét nullára gyalulja egy sziklafal, valahol máshol bukkan elő, mintegy rövidre zárva a problémamegoldást. Ilyen jellegű megoldásokból pedig akad egy pár. Plusz van az egész sztori úgy egészében, ami megpróbál egy olyan fordulatot elsütni fő attrakcióként, amitől azért nem esik az ember álla túl mélyre. Amit ebben a bekezdésben meg kell még jegyezni, az a casting bénasága, ugyanis Morgan Freeman egészen feledhető per helyettesíthető, a főhőst alakító James McAvoy pedig túlságosan is hajaz a Pókember-féle sutából lett macsó karakterre. Ja, és ha már áthallások, a csapatosdi és a szerkók okán is többször jutott eszembe a Mátrix.

Wanted trailer

Végeredményben kiegyezhetünk abban, hogy még mindig nyár van, a Wantedot egyszer mindenképp megérte megnézni, visszapörgetni meg úgyis csak Jolie kádból kilépős jelenetét fogjuk időről-időre. (Mellesleg ez az egyetlen faktor, ami miatt nem lesz ez a dvd 900 forint a nagykékcsíkosáruházban.)

Linkek:

• Wanted @ IMDb
• Wanted @ port.hu
• Wanted @ Wikipédia