Maggie Cheung-ról a Hős óta mindenki tudja, hogy lélegzetelállítóan gyönyörű és tehetséges színésznő. Nem kis meglepetésemre az említett szuperprodukció előtt bő tíz évvel sem volt kevésbé jó. Kiváló alakítást nyújt ő is és főszereplőtársa, a tragikus körülmények közt azóta elhunyt Leslie Cheung is. Már csak kettejük és a jó érzékkel kiválogatott mellékszereplők (a nagyszájú, cserfes és nagyon attraktív prostituált; a játszmázó, önző nevelőanya; az egyszerű, de nagyon jószívű rendőr) remek játéka miatt is érdemes beruházni a Vadító szép napokra.

Yuddy felelőtlen aranyifjú, aki egyrészt nevelőanyja kelepcéjében szenved, másrészt napi 24 órában szédíti a lányokat, akik annak rendje s módja szerint be is dőlnek a nyálas meséknek. A fiatal férfi mindent (és mindenkit) megkap, amit (vagy akit) akar. Csábít és játszik, megszerez és eldob, s ha a szerelmes nő szorosabbra húzná azt a bizonyos szálat, eltűnik egy pillanat alatt. Ez történik a hűvös és nehezen megnyíló Su Li-zhennel is, aki nehezen adja be a derekát, de utána annál inkább ragaszkodik és küzd a nehezen megnyert szerelemért. Yuddy azonban fél a szerelemtől és az elkötelezettségtől, ő repülni szeret. Már menne tovább, s a vágyat tett követi. Nevelőanyja házában találkozik egy kis prostival, akit szintén meg akar szerezni, s a terv végrehajtása nem ütközik különösebb ellenállásba. A bonyodalmak azonban csak ekkor kezdődnek.

Yuddy keresi vér szerinti anyját és a boldogságot, a lányok a szerelmet és biztonságot, a nevelőanya valakit, akire támaszkodhat, a közrendőr pedig csak egy beszélgetőpartnert. Szép és kifejező arcú emberek találkoznak, megérintik és megsebzik egymást, végül elválnak. Kar-wai filmje szokás szerint mély és bonyolult emberi kapcsolatokról, a boldogság fáradhatatlan kereséséről szól, arról a madárról, aki egész életében repül, s amikor lába először érinti a földet, azonnal elpusztul. Ilyen madarak Kar-wai hősei, akik mindig elrepülnek.

Vadító szép napok trailer

Szürkés, sápadt alaptónusú film a Vadító szép napok. Eleinte kicsit zavart a lassú tempó, az, hogy néha nem értettem, néha pedig túlmagyarázták az eseményeket, de egyszer csak azon kaptam magam, hogy érdekel a történet, és még annál is jobban érdekel a szereplők sorsa, gesztusaik, a viszonyaik és az érzéseik. A filmzene stílusosan illeszkedik a helyszínekhez és hangulatokhoz. A színészi játék egyszerűen kiváló, s ha valaki rá tud hangolódni a rendező mesélési stílusára, és az (ebben az esetben) meglehetősen minimalista háttérre, egyszerű képekre (egyébként Christopher Doyle szép munkája), remekül szórakozhat.

Linkek:

• Vadító szép napok @ IMDb
• Vadító szép napok hivatalos honlap
• Cornerfilm (a magyar kiadó)