Akik hagyományos westernként emlegetik a film megtekintése előtt A félszeműt, azokat még csak-csak meg tudom érteni, azonban utána már nem fogadok el semmilyen magyarázatot. Túlzás lenne azt mondani, hogy Ethan és Joel Cohen újragondolta a műfajt (az inkább a No Country for Old Men esetében történt meg Cormac McCarthy kortárs amerikai író regényének szuperlatívuszokban emlegethető adaptációjában), az viszont bizonyos, hogy karaktereinek megfestése, de főhősének helyzete is távol áll mindattól, amit eddig várhattunk ebben a zsánerben.

A legnyilvánvalóbb deformitás maga a főhős: viszonylag kevés szegény árva vezényelte le “zsoldoscsapatot” gyűjtve saját bosszúját a Vadnyugat kietlen vidékein, ahelyett, hogy szépen kiadta volna a feladatot pár megindító könnycsepp mögül egy marcona fejvadásznak vagy a törvény szolgáinak. Mattie (Hailee Steinfeld) azonban nem cicózik, megszervezi és kifizeti apja temetését, elintézi annak folyóban maradt ügyeit (a boltossal való alkudozás a számos zseniális jelenetek egyike), körbekérdezősködik egy kicsit, nem sokkal később pedig már az iszákos, de “true grit” (magyar fordításban “igazán karakán”… hmmm… ) Cogburn rendőrbíró oldalán lovagol a prérin.

Aki látott már pár westernt, tudja, már most úgy billeg a hagyományos western bevált forgatókönyve, mint a kocsmai verekedésben felrúgott szék, Mattie dialógusai pedig még rátesznek egy lapáttal. Egy olyan világban, ahol nőnek és indiánnak kuss a neve, kristálytisztán ragyogó elmével vágja keresztül a férfiak gondolatának fonalát, a szokásokon áthágva a tiszta ész erejével elérve céljait és érvényesítve akaratát. Nem kevés pimaszsággal persze, de ez csak még különösebbé teszi Hailee Steinfeld karakterét, amely után felmerül bennünk a kérdés, hogy lehetett ennyire simán elmenni eme lány mellett a legjobb női mellékszereplő kategóriában? (Bár ezen sorok írója csak a héten nézi meg, ugyan mit is Melissa Leo a Fighterben.)

Fejvadászok és a törvény szolgái: Coenék ezt a két kategóriát is összemossák, mert itt nem fényes páncélzatú erkölccsősz se a kifejezetten nehéz eset Cogburn (Jeff Bridges), se a kompromisszumokra képtelen és nagyképű LaBoeuf (a legfurább szerepeinek egyikét elvállaló Matt Damon). Két ilyen figurával kénytelen Mattie nekivágni egy nehéz útnak, mely során még náluk is különösebb és riasztóbb figurákkal hozza őket a sors – bár akik már láttak párat a Coen-testvérek műveiből, egy Burn After Reading vagy A Serious Man után meg se lepődnek egy medvebőrbe bújt prérifogorvoson, vagy a hullákat vásárló indiánon.

A történet groteszk mivoltára egyértelműen felteszi a koronát a durva érzelmi lökettel bíró zárás, mely ugyan kissé enigmatikus, kissé elüt a döntő hangulattól, de egyéni kérdés, ki hova teszi; és enélkül is egyértelmű, hogy a coeni abszurd és a western találkozása megint valami olyat hozott létre, mely hibátlanul illeszkedik egy nagyszerű páros életművének kirakósába. Egyben újabb bizonyítékot kapunk, hogy ezek a világok szereplőik által kapnak életre: nem utoljára hallottuk Hailee Steinfeld nevét. Négyötöd.

True Grit trailer