Werner Herzog, veterán filmes (eddig) utolsó játékfilmjét, a dzsungelháborút megelevenítő Hajnali mentőakciót a Titanic filmfesztivál keretében volt szerencsém megnézni. A vietnámi fiaskóval kapcsolatos filmekkel tele a padlás. Sokan és sokszor próbáltak már tenni azért, hogy ez a nehezen feldolgozható téma a maga teljességében kerülhessen napvilágra. Herzog alkotása más; nem egy jelenséget próbál filmre vinni, ez a történet “csak” egyetlen ember személyes drámája.
Egészen kiemelkedő alkotások születtek már magáról a háborúról és a “Vietnám-szindrómáról”. Olyan személyes nagy kedvenceimre gondolok itt, mint a Szarvasvadász, a Jákob lajtorjája, A szakasz, az Apokalipszis, most vagy akár a Hair. Herzog alkotása a jelenség helyett azonban egy emberre, Dieter Dengler (Christian Bale) karakterére fókuszál. Dengler, az amerikai hadsereg (egyébként német származású) pilótája komoly és veszélyes repülésre készül Laosz felett, de a dolgok rosszul alakulnak. Bevetés előtt még minden katona remekül szórakozott a dzsungelben való túlélésről készített dokumentumfilmen, de ez hamar nagyon is véres valósággá válik főhősünk számára, aki Laosz felett navigálva gépével, lezuhan. Ez azért is problémás, mert titkos küldetésről van szó a Vietnámban zajló háború szomszédságában, így a mentés sokkal bonyolultabb, mint “átlagos esetben”.
Dieter eleinte még bízik abban, hogy egyedül eljut a thai határig, de hamarosan fogságba esik, és innentől kezdve egyetlen dolog foglalkoztatja csak a megkínzott, éheztetett, hazaárulásra sikertelenül rávenni próbált katonát: a szökés lehetősége. Az ifjú pilótában a legkilátástalanabb pillanatokban is izzik az élni akarás, a szabadságvágy, de a fogolytáborban sínylődő többi rab már kiégett, az őrület határán billegő csontvázszerű nyomorék. Dieterről közben kiderül, hogy nem a háborús hős szerepe, hanem a repülés iránti olthatatlan szenvedélye sodorta az amerikai légierőhöz. Áhítattal beszél erről az elcsigázott, reményvesztett többieknek, és megdönthetetlen elszántsággal tervezi a szökést, ami végül meg is történik.
Rescue Dawn trailer
Arra, hogy ki áll végül Dieter mellé, sikerül-e átjutniuk a veszélyes dzsungelen, beválik-e a terv, és legfőképpen, kibírják-e meggyötört testtel, homályos elmével a megpróbáltatásokat, mind választ ad a film. Herzog kamerája előtt megelevenedik a vadon, állataival, növényeivel, törvényeivel, amelyek nincsenek nagyobb tekintettel az emberre, mint egy szál mohára. Szépség és kegyetlenség jelenik meg a tájban. Aki gyenge, annak nincs kiút. Az ember és a vad, zabolátlan természet bonyolult viszonya talán az alkotás legfontosabb motívuma.
A Christian Bale igazán meggyőző alakításában életre kelő Dieter Dengler a soha el nem lankadó hitet és reményt képviseli. Ez ad neki erőt ahhoz, hogy túlélje a válogatott kínzásokat és az éhezést. Bízik önmagában és a bajtársiasságban, kicsit naiv, de nagyon talpraesett figura. Herzog híres arról, hogy nem teszi könnyűvé színészei dolgát, mind fizikailag, mind pszichésen elképesztő megpróbáltatásokat kell kiállniuk. Így történhetett az is, hogy Christian Bale, a nagy átváltozó, aki már A gépész kapcsán is megcsillantotta “éhezőművész” hajlamait, ismét csontsoványra fogyott a szerep kedvéért. Persze a testi átváltozáson túl is rengeteget tesz a filmhez az angol színész.
A történet nagyon egyszerű, az alakítások általában jók (Bale-é kiemelkedő). A dzsungel gyönyörű, erős képekkel felrajzolt ábrázolásáért hálás lehet a néző, akárcsak a laoszi lakosság hitelesnek tűnő megjelenítéséért. A zene hatásos, pontosan adagolt. Néha azonban már túlságosan hosszúnak éreztem a két órát a folyamatos éhezés, szenvedés és kilátástalanság kombóból. Herzog jó filmet rendezett, de szerintem (lassúsága és gyakran egy helyben topogása miatt) nem kiemelkedőt.