Fogalmam sem volt róla, hogy Hardwicke olyan produkciókat jegyez már rendezőként, mint az Alkonyat (vámpírok ide vagy oda, ez ki is fog maradni) vagy a jelentős kritikai sikert aratott Tizenhárom. Csak a jegypénztárban szembesültem azzal, hogy A lány és a farkast is úgy promózzák, hogy az Alkonyat rendezőjének új filmje. Ha ezt tudom, talán visszatart a sznobizmus, de így utólag bánhattam volna.

A történet elméletileg a Grimm-testvérek Piroska és a farkas című (amúgy nem kevésbé rémisztő) meséjét idézi, de ne hagyjuk magunkat megvezetni, ez itt valami teljesen más. Naná, hogy vérfarkasról van szó, ami a kis, elzárt falu lakóit húsz éve tartja rettegésben. Ennyi elég is lesz a farkasról, hiszen a filmet a thriller zsáneréhez igazító és az izgalmat végig fenntartó legfontosabb eleme természetesen az örök kérdés, ki rejtőzhet teliholdkor a farkasbundában. A másik szál hivatott képviselni a romantikát, s természetesen az itt Valerie-nek nevezett Piroskához kötődik. Valerie szép és (majdnem) ártatlan leány, akit a gazdagság reményében családja a szép és becsületes kovácsnak ígért, de az ő szíve a szép és becsületes favágóért eped. Ez az amúgy sem túl egyszerű alaphelyzet, ami aztán rendesen megbonyolódik, ahogy a történet előrehalad.

A sztori remek, nem bicsaklik meg egy pillanatra sem, az utolsó percig izgalomban tart, bőven csavarodik, igazi kellemes lektűr. A farkas keresése és a széplány érzelmei hullámvasútra ültetik a nézőt, aki kellemesen süppedős multiplex székében másfél órára elfeledhet mindent, és élvezheti a romantikus-gótikus rémtörténetek minden pozitívumát. Gyönyörű képek és lüktető zene kíséri az utazást, miközben szépen fényképezett, szép emberek keltik életre a figurákat.

Gary Oldman

Nincs panasz a szereplőgárdára, bár meglepetést nem okoznak, mindenki hozza azt az egy- maximum kétdimenziós karaktert, amit neki szántak. Kivétel talán az ikonikus színészlegenda, Julie Christie, aki nagymamaként  egyrészt hetven évesen is gyönyörű, másrészt jelenléte mindenkit leradíroz a vászonról. A csodálatos Virginia Madsent is előásták valahonnan az anya szerepéért, időtlen idők óta nem láttam értelmes filmben, ideje lenne ismét figyelni rá. Talán majd ezután. A remek Gary Oldman a sötét múltú inkvizítor (a farkast ugyanis le kell vadászni valakinek, ha már a falubelieknek nem sikerül) szerepében ugyan nem nyújt semmi emlékezeteset, de örülök, hogy egyáltalán benne van a dologban. Aztán persze itt vannak a fiatalok is. Főszerepben a hamvas szépség, Amanda Seyfried, aki ugyan Atom Egoyan Chloé című, szintén a napokban a magyar mozikba került művében mutatja meg igazán, hogy milyen tehetséges, azért itt sincs ok panaszra. A két fiatal férfiről (Max Irons, a kovács és Shiloh Fernandez, a favágó) pedig legyen elég annyi, hogy szépek, végül is ez volt a feladat, ezt nem lehetett nehéz végrehajtani.

Red Riding Hood trailer

Látványról még annyit, hogy az elmaszatolt álomjelenet finomsága, az eksztatikus mulatozás lüktető érzékisége vagy az örök hó fedte természet és az elképzelt kor elképzelt mesefalujának remek ábrázolása sem tudta feledtetni azt a rettenetes förmedvényt, ahogyan a vérfarkast vászonra álmodták. Nem értek ugyan hozzá, de kizártnak tartom, hogy képtelenek lettek volna ennél jobban megalkotni a fenevadat. Nem mondom, hogy nem félelmetes, de valahogy félkésznek tűnik.

Nem kerestem maradandó művészi értéket A lány és a farkasban, nem is találtam volna. Másfél órára azonban kiválóan szórakoztam, végig izgultam, és az utolsó pillanatig fenntartotta érdeklődésemet a misztikus rémtörténet is. Nem vártam többet, így azt kaptam, amit reméltem. Ennek ellenére bízom abban, hogy nem kerekítenek belőle trilógiát.