A Marvel már egy évtizede ontja magából a leghíresebb képregények kereskedelmileg is sikeres filmadaptációit, ami átlagosan két-három filmet jelent évente. Úgy tűnik, valamire rátalálhattak nyugaton, mert a nép szó szerint rohan a mozikba, amint kiadnak valamit a kezeik közül. Idén a Szellemlovas és a Fantasztikus Négyes mellett kedvenc pókunk életének egy újabb epizódját is megtekinthettük.
Habár a filmadaptációk sosem szoktak olyan fergetegesre sikeredni mint az erdeti képregény, azért Pókembernek mindig is nagy rajongója voltam, így ha nem is kötelességszerűen, de mindenképp fontosnak tartottam a film megnézését. Na, meg egyébként is, a fekete massza történetének mindig is kulcsfontosságú szerepe volt Pókember jellemének alakulásában.
Persze ennyire nem kell előreszaladni. A harmadik rész ott veszi fel a fonalat, ahol a második epizód abbahagyta. Peter Parker (Tobey Maguire) megnyerte magának Mary Jane Watsont (Kirsten Dunst), a tehetséges Broadway-karrier elé néző énekesnőt és korábbi barátját. Pókemberből pedig időközben szinte ünnepelt sztár lett New Yorkban. Persze az idill nem tart sokáig, mert visszatér a Kobold, közben pedig Parkernek egy, az űrből érkezett idegen anyaggal is meg kell küzdenie. Tehát adott a sok akció, egy kis drámával megfűszerezve, nekünk csak nyugodtan hátra kell dőlnünk.
Ami néha nem megy könnyen. A film sajnos ugyanarra a sorsra jutott mint anno a rajzfilmsorozat: minél többet, minél kevesebb időtartam alatt. Ami a képregényben tíz oldalt tesz ki, az itt csupán öt perc. Persze mindezt már megszokhattuk, de a Pókember 3 a szokásosnál is sűrűbb. Példának okáért Pók barátunk és a Méreg kapcsolata szinte teljesen háttérbe szorul, és míg a képregényben legalább három számon át taglalták, itt csupán a film utolsó 15 percét teszi ki. Ebből a szempontból gyanúsan hasonlít a szintén idén bemutatott Transformershez, ahol hasonlóan, a pergő akció mellett alig jutott hely egyéb mellékszálakra.
Persze ha már a történet nem jó, legalább a színészi alakítás nyújtson olyat, hogy az ember a film végén ne szitkozódva távozzon a moziból a feleslegesen otthagyott jegy ára miatt. Jelen esetben a Pókember ezen a téren is megbukik. A filmben ugyanis a színészek az égvilágon semmi kiemelkedőt nem csinálnak. Az tény, hogy tisztességesen csinálják, amit kell, de se többet, se kevesebbet. Az egyetlen igazán figyelemreméltó a látvány, ami azért eléggé sovány vígasz.
Mindenesetre a családdal tökéletes délutáni szórakozás, feltéve ha nincs jobb film épp. 2010-ig pedig marad a remény, hátha a negyedik rész már jobb lesz.
Linkek: