Lehet akármekkora fújolás a közbeszédben az Egyesült Államokra, teljesíthet akármilyen rosszul az aktuális kormányuk, indíthatnak akármennyi értelmetlennek mondott háborút, a “magyar származású ember amerikai sikere”-sztori csak nem akar veszíteni a szexiségéből. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a cikk témáját adó sorozat megalkotója, Louis C.K. (eredeti nevén Louis Szekely) egy olyan trendi szakmában vitte sokra, mint amilyen a stand-up comedy és a televíziózás, már oda is képzelhetjük a coolság örökérvényű koronáját a feje fölé.

Az első csavar a történetben ott érkezik, hogy Louie-ról mindent el lehet mondani, csak azt nem, hogy bármilyen szinten is cool arc volna. Adott egy negyvenes évei elején járó, önértékelési zavarok tömegeivel küzdő, némileg elhízott férfi, aki a pasas mint kifejezés archetípusa is lehetne. Életének kevés színtere, ahol sikeresnek mondható a két lánya és a brooklyni comedy club, a kettő közti időszakot inkább csak szorongva átszenvedi, mintsem impulzusgazdagon megéli, ahogy azt egy humoristától elvárnánk. Louie mindennapjai az abszolút félemeleten telnek, sem lent, sem fent nincs igazán a tag, teszetoszaságának köszönhetően pedig szép lassan elhalad mellette a világ is. Mindez persze borzasztóan zavarja, ugyanakkor a folyamatos kudarcokból eredező fanyar humor gyakorlatilag a kenyéradója, így kirajzolódik egy izgalmas ellentmondás: emberünk egzisztenciája a szétcseszett kapcsolataitól és a romokban lévő szexuális életétől függ.

Itt érkezünk el ahhoz a ponthoz, ami ezt az egyébként rettenetesen szerethető karaktert (és magát a sorozatot) egy kicsit ellehetetleníti: a standupos jelenetek egész egyszerűen tahók, Louie az esetek nagyrészében gyenge szexista vicceket mesél, rossz előadásmódban. Miután megnéztem C. K. egyéb előadásait, feltűnt, hogy sokkal komplexebb vicceket tol rajtuk, így valamiféle légypapíros stratégiát lehet sejteni emögött a prosztóság mögött, miszerint a humorista nem akarja a legjobb poénjait a tévéműsorban elsütni, illetve nem a standupos paneljeivel akarja eladni a tv-műsorát, hanem az azokon túli cselekménnyel. Így azonban elég béna kacsa a dolog, elvégre autós üldözéses filmeket sem szívesen nézünk kopott Opelekkel, a humorista életét bemutató sorozat sem az igazi jó poénok nélkül.

A Louie így az egyik oldalról egy abszolút kihagyott ziccer, a másik oldalon viszont mégis oka van annak, hogy sikeres, és éppen berendelte belőle az FX a harmadik évadot. Nincs olyan néző, aki ne zárná ezt a jóravaló ír mackót a szívébe egy pillanat alatt, amint a világ legkozmóbb városában, a világ egyik legmenőbb hivatását űzi korunk lúzerének archetípusaként. A sorozat abszolút one man show (a főszerep mellett C.K. írja és vágja is a részeket), ismert tévés arcok nemigen tűnnek fel benne, az egyetlen ismerős Pamela Adlon, a Californication Marcyja, aki Louie egy esélytelen plátói szerelmét alakítja, jó szokásához híven remekül. További jó pont, hogy C.K. valódi művészi kvalitásait is meg-megcsillogtatja, így a tragikomikus esendőség közben nem egyszer kifejezetten emlékezetes képi megjelenéseket, vagy apró melléksztorikat csíphetünk el.

Louie opening (FX TV show)

A Louie első két évadának becsült költsége 250 000 dollár volt, amit ha összehasonlítunk a valamilyen szinten vetélytársnak tekinthető, szintén ízig-vérig New York-i How To Make It In America egy szezon alatt kétmilliós büdzséjével, kirajzolódik, hogy mennyire filléres is C. K. kreálmánya. Mindaddig, amíg ez így marad, szerethető is lesz ez a sorozat, és valahogy nem is szállingózik a levegőben, hogy a harmadik szezonra markolóval kezdenék el szórni bele a pénzt – nincs is rá szükség. Louis C.K. pedig ha a maradék hiányzó puzzle-darabot is a helyére rakja és előhúzza az intelligensebb poénjait, sorozata a standuposok életéről szóló médiatermékek egyik klasszikusává nőheti ki magát. Louie addig se rossz arc persze, csak nézzük el neki, hogy kicsit sokat pinázik.