Alejandro Jodorowsky filmrendező, író, képregényszerző multitalentum, de nagyjátékfilmet már 17 éve nem rendezett. Most, 80-hoz közelítve ismét a kamera mögött dolgozik, és előreláthatólag 2009-re el is készül a “King Shot” munkacímű alkotással, amelyben partnerei többek közt Marilyn Manson és Nick Nolte. Rendezői életműve mindössze hét alkotást foglal magában, amelyek szerencsére a művészmozik műsorán rendre feltűnnek fesztiválok vagy tematikus programok keretében. Igazi kultrendező, bőven rászolgált erre a titulusra. Ha másért nem is, azért mindenképpen, hogy az első “midnight movie” (az Egyesült Államokban a szigorú cenzúra következtében bizonyos kizárólag felnőtt közönségnek ajánlott filmeket csak éjfél után lehetett vetíteni) az ő El Topo (A vakond) című műve.
Jodorowsky Chilében született, 1929-ben. Dolgozott bohócként, bábosként, majd 1955-ben Párizsba költözött, ahol bekapcsolódott Európa pezsgő művészeti és szellemi központjának életébe. Itt forgatta le első filmjét, tanult színészetet és pantomimművészetet. Rengeteg inspiráló, kreatív emberrel ismerkedett meg, barátkozott össze. Hatott rá a szürrealizmus, az avantgarde, az ezoterizmus és a pszichológia új irányzatai. Jodorowsky elképesztően kreatív alkotó, aki a művészet sok területén bizonyította tehetségét, ugyanakkor küldetéstudattal rendelkező, elkötelezett ember, akit minden tettében és munkájában iránytűként vezérel a spiritualizmus. 
Életét és művészetét mindig és mindenhol botrányok övezték.
Bár nem ez az első próbálkozása a nagyjátékfilm kategóriában, igazi sikert és elismerést a már említett El Topo (A vakond) című misztikus westernnel aratott, mely az éjféli vetítéseken viszonylag széles körben válhatott népszerűvé, lehetőséget biztosítva ezzel Jodorowskynak arra, hogy következő művét magasabb költségvetéssel, jelentős támogatással forgathassa.
A vakond kegyetlen film, tele van vérrel és erőszakkal. Ugyanakkor nagyon komoly, elgondolkodtató alkotás is. Főhőse, az archetipikus magányos revolverhős, mintha csak egy westernből lépett volna ki, hogy kirándulást tegyen egy sokkal bizarrabb világban, ahol a jó és rossz szerepe kicsit másként van leosztva. A magányos harcos egyébként nincs teljesen egyedül. Amikor találkozunk vele, gyermekével utazik lóháton, később a kísértő asszony típusfigurája elszakítja gyermekétől és átveszi annak helyét, egészen addig, amíg végül el nem árulja a férfit. Akárcsak más filmjeiben, Jodorowsky hősét itt is próbák elé állítja. A küldetést a hozzá csapódó nőtől kapja. Négy mestert kell kihívnia halálos párbajra, ha sikerül életben maradnia, olyan tudással lesz gazdagabb, amely legyőzhetetlenné teszi. A film mondanivalója a négy mester tanításaiból áll össze. Miután a próbákat kiállta, már nem is lepődünk meg, amikor a film második szakaszában, mint a barlangvilág szent remetéje látjuk viszont, aki nagyon is emberi életet él, és mély részvéttel telve humánus értékekért száll harcba az agyatlan tömeggel.
A művész életútját ismerve elmondható, hogy rekordidő alatt született meg a Holy Mountain (Szent hegy) című, angol nyelven forgatott, egészen szélsőséges módon provokatív és elborult alkotás. Csupán két évvel az El Topo után fejezte be ennek munkálatait. A Szent hegynek nincsen igazi főhőse, nem jellemző és nem is fontos, hogy ki járja be a spirituális utat önmaga végső határait elérve, önmagát meghaladva és megsemmisítve, majd új, teljesebb létezésre (az örök életre) ébredve. Pontosan kilencen indulnak el a szent hegyre. Mindannyian választ keresnek, egyfajta átlényegülésre és végső megértésre vágynak. Az alkimista, vagy másként mágus van segítségükre ezen az úton. Itt már-már az érthetőség határait súrolja a rengeteg szimbólum és a középkori, európai alkímiát idéző utalás. 
A szent hegy zarándokai végül bejárják azt a szellemi utat, a beavatás útját, amire vállalkoztak. Eljutnak a hegyre, miközben lassan megszabadulnak minden sallangtól, ami a lelküket terheli. Végül a révület, az extázis, majd a kiüresedés és a halál “átélése” után szembesülhetnek azzal, ami a filmtörténet egyik legjobb és legnagyobbat ütő poénját rejti, a szent hegy titkával.
Jodorowsky képes önmaga elé is görbe tükröt állítani, ezzel a gesztussal még nagyobb nyomatékot kap a veretes tartalom, mintha önirónia nélkül, komolykodva sulykolná a tanulságot. Ebben a filmben érzem igazán teljesen önmagának az alkotót, elemében van és lubickol a témában. Az egyéni megvilágosodás útvesztőit és igaz (vagy annak vélt) útját megjárt ember vallomása ez, mely saját tapasztalatokból is kell, hogy táplálkozzon. Mindannyian máshogyan, máshol keressük a megváltást. Jodorowsky bőven hagy időt arra, hogy megjárasson minket, nézőket a “tévutak” labirintusában, különös figyelmet szentelve a kereszténységnek és Jézus figurájának, mint (szerinte) a hamis megváltás tökéletes megnyilvánulásának. Ezen a ponton röviden azért megemlítem rendezőnk elmélyült vonzódását a Tarot és általában véve a “mágia” iránt. Ha másért nem, hát azért érdemes figyelembe vennünk ezt a szempontot is, mert filmjei által bepillantást nyerhetünk a kevésbé ismert és népszerű modern ezoterizmusba.
Alejandro Jodorowsky a Holy Mountain és az El Topo című filmjeiről beszél
A Szent hegy szürreális vérfürdő, komoly próbára teszi az egyszerű néző gyomrát. Néhol már abszurditásba hajlóan durva és visszataszító remekmű. Megkívánja a befogadótól, hogy alkotótárssá váljon, folyamatosan értelmezze a látottakat és véleményt formáljon róluk. Nagyon fontos, hogy képesek legyünk lehántani a külső, kevéssé vonzó rétegeket, mert egy olyan mély és fontos tartalomra találhatunk, amiért valóban érdemes feszegetni tűrőképességünk határait.
A vallás és hit kérdése, az ember vallástól való függése, és pszichés vagy fizikai deformáltsága mindig központi témái Jodorowsy alkotásainak, de egyszer sem áll ez a motívum annyira a történet középpontjában, mint a Santa Sangre (Szent vér) című 1989-es alkotás esetében. Itt egy egészen egyszerűen értelmezhető családi tragédia áll a mű középpontjában, amely a nem kevésbé véres és bizarr eseményeket elindítja. Hősünk, a szellemileg terhelt Fenix nyomorék, légtáncos anyjának kezévé válik, miután hosszú időt töltött el egy elmegyógyintézetben, gyermekkori traumája miatt. Kézként az elvakult, vallási fanatikus anyát szolgálva képes beteljesíteni annak bosszúját. 
A Szent vér hangulata és története nem áll messze azoktól a horrorfilmektől, amelyek a hatvanas-nyolcvanas években, Közép- és Dél-Amerikában születtek. Ebben a filmben Jodorowsky az emberi psziché mélyfúrásaiban dagonyázik, láthatóan élvezettel. Kifejezetten pszichoanalitikus módon közelíti meg témáját, ami ettől véletlenül sem lesz kevésbé élvezetes.
Egyáltalán nem bánom, hogy szakítottam időt a Jodorowsky életműre, és néha nem kis nehézségek árán, de megnéztem ezt a három felkavaró filmalkotást. Ha valaki befogadóként valóban képes a felszín mögé látni és van kedve dolgozni kicsit az anyaggal, hogy a formát benne megtalálja, és a tartalmat kiöntse, Jodorowskynál jobbat keveset talál erre a szellemi túrára. A szent hegyre feljutni nem könnyű, de miért is ne lehetne Jodorowsky az egyik segítőtárs? Az öreg, szakállas, köpönyeges mágus már dörzsöli a kezeit, és örömmel fogad minden univerzumába lépő gyanús és gyanútlan látogatót.
Linkek: