A történet középpontban egy széthullott család áll, egy anya, két fia, és a lassan csordogáló, távoli életük valahol Oroszország egy ismeretlen pontján. A fiúk korát nem tudni pontosan, 14 és talán 12. Életük látszólag eseménytelenül telik a tengerparti iparvidék kis városában. Aztán az apjuk, akit még sosem láttak, akiről csak ábrándoztak, milliószor elképzelték, váratlanul hazaérkezik. Felbukkanását az évek során erősen megfakult tisztelet és öröm fogadja. Az idő múlásával a hiánya és a távolsága vált biztos ponttá, és azzal, hogy visszajött, talán sokkal többet árt, mint segít. Az apa végül horgászni viszi fiait, ám egyik fél sem igazán tudja, hogyan kezelje a helyzetet. Így marad a félelem és a kíváncsiság furcsa egyvelege.

A két fiú egymástól eltérően viszonyul a helyzethez és birkózik meg az új tapasztalattal, amit az apjuk jelent. Lelkük mélyén, zsigereikben tudják, hogy a saját vérük, vágynak a jelenlétére, személyére, de a valóságban ez az ember egyelőre senki számukra. Mindkettőjüket a félelem és a remény furcsa kettőssége vezérli. Andrej az idősebb révén igyekszik erős példakép maradni, de voltaképpen csak egy megrettent, engedelmes gyerek, aki óvatosan figyel és végrehajt minden kérést, parancsot, remélve, hogy véletlenül sem ijeszti el vagy haragítja magára az apjukat. Hiszen ki tudja, most éppen meddig marad, és mikor térne vissza újra. Vele ellentétben öccse, Ivan forrong, lázad, és még inkább magába zárkózva sodródik egyre távolabb rideg apjától, és lassan úrrá lesz rajta a düh és a bosszú. Az ellentétek és a feszültség egyre nő, ahogy a végig titokzatos apa végül egy ismeretlen, lakatlannak tűnő szigetre viszi őket, ahol mindenkinek végleg megváltozik az élete.

A történet piszok egyszerű, nincsenek felesleges mellékszálak, szereplők és csavarok. Zvjagincev nem akar többet mutatni annál, mint amije van, nem is igazán pazarolja felesleges dolgokra az idejét. Ami viszont a rendelkezésére áll, azt nem hagyja meg sekélyesen vagy elsikkadni. Nem magyarázza túl, viszont jó helyeken maradnak nyitott ajtók. A Konstantin Lavronenko által alakított apa sokszor zavarodott, makacs és öntörvényű karaktere kiválóan eltalált. Azonban még az ő erős jelenléte mellett is a két gyerekszínész az igazán kimagasló. Különösen szomorú ómen, hogy az Andrejt játszó Vladimir Garin már nem élhette meg a film bemutatását sem, ugyanis (hasonlóan, mint a film nyitányában szereplő gyerekek bátorságpróbája) életét vesztette egy balesetben.

Vladimir Moiseyenko és Aleksandr Novototsky forgatókönyve nem a párbeszédekre épít, és sok a mély, de tartalmas csönd és befelé fordulás. Szerencsére a három főszereplő szavak nélkül is végig őszinte és hiteles alakítást nyújt. Zvjagincev pedig ügyesen felismerte, hogy az erős karakterei mellett az olyan egyéb részletekre kell a hangsúlyt fektetnie, mint a gyönyörű fényképezés, a kimagasló zene vagy a remek helyszínek. A dolog persze rizikós, hiszen a túl erős képek és előtérbe tolt zene könnyedén megfojthatja a filmet, aminek a végeredménye legfeljebb egy érzéki orgazmus, semmi több. A Visszatérés ellenben ügyesen egyensúlyoz, a film lassú folyása és letisztult stílusa pedig bőven teret és időt biztosít, hogy a képek és a zene nyugodtan kibontakozhasson.

A filmet a szintén ismeretlen Andrey Dergatchev 17 tételből álló, egészen spirituális albuma kíséri, mely önálló, független lemezként is megállja a helyét. A néhol elektronikus, máshol akusztikus darabok remekül festik alá azt a furcsa, titokzatos utat és átváltozást, amit a két fiú, mind a valóságban, mind lelkiekben átél. Ősi hangzás keveredik a modernebb elektronikus dallamokkal, és az olyan mindennapi hangmintákkal, mint az eső kopogása vagy a fiúk halk sugdolózása. Nem véletlen, hogy később egy olyan igényes és impozáns kiadó jelentette meg, mint az ECM Records.

A visszatérés – trailer

A Visszatérés súlyos dráma apák és fiaik között húzódó furcsa, gyakran feszült és kiismerhetetlen kapcsolatról, a két serdülő fiatal tipródásáról, ahogy a bizonytalanság és a folyamatos próbatételek, a kínzó, átmeneti időszak felemésztik őket, és mégis próbálnak bizalomra okot adó kedvességet és törődést felfedezni apjukban, akit mindazok ellenére, amin átmentek, tisztelnek. Idejét sem tudom, mikor láttam ilyen kreatívan és ötletesen kivitelezett filmet.