Soha nem olvastam egyetlen Dan Brown regényt, és a jövőben sem tervezem. Azonban, amikor egy kis könnyű nyári összeesküvés-elméletre vágytam, magától értetődő volt, hogy az Angyalok és démonok című filmet választom a moziban. Mivel amúgy is kedvelem a misztikus thrillereket és horrorokat, különösen érdekesnek ígérkezett. Ron Howard rendező, aki a Frost/Nixon című produkciójával belopta magát a szívembe, másodszor nyúlt Dan Brown alapanyaghoz, hiszen ő rendezte meg az utóbbi évek talán legnagyobb bestsellerét, a Da Vinci kódot is.
Pontosan azt kaptam, amit vártam. Könnyű és fordulatos volt az átlagos befogadóra hangolt film. Az mondjuk nem lepett meg, hogy féligazságokkal és mellébeszéléssel bőven telezsúfolták az alkotást, a tudományos téren mutatott színvonal (bár laikus vagyok a témában) fájóan ostobára sikeredett. A pápaválasztási ceremóniát és az egyházi adminisztrációt, valamint a Vatikán védelmi rendszerét és rendőrségét illetően már jobb a helyzet. Még a masszív szájbarágás mellett is szórakoztatott a témában elővezetett “ismeretterjesztés”.
A történet amúgy ügyes és precíz, de szerintem nem kiemelkedő. Az amerikai professzor reggeli rutinjából kapásból a Vatikánba csöppenünk, ahol a pápa halála után összeül a konklávé, hogy megválassza az utódot. Közben az Illuminati nevű titkos társaság elrabolja a négy legesélyesebb jelöltet, és megfenyegetik az egyházi államot, hogy halálukkal és az egész Vatikán felrobbantásával állnak bosszút egy régi sérelem miatt. Itt jön a képbe a prof és szokásos, csinos segítőtársa, ezúttal egy biofizikus nő (Ayelet Zurer amúgy valóban szép és egészen elviselhető alakítást nyújt), aki annak az antianyagnak(!) az előállításával foglalkozott, amivel levegőbe akarják röpíteni a pápaválasztókat.
Megkezdődik a hajsza feszesre húzott tempóban, pár óra alatt kell a dolgok végére járni, miközben a lelkes amatőr nyomozókat egy rakás nehézség lassítja (oxigénhiány, svájci gárda, halálesetek, növekvő káosz, bonyolult rejtélyek és rengeteg rugalmatlan főpap), de lassan közelebb kerülnek a titkok kulcsához. Az a fenyegetés, hogy a gyilkos óránként végez ki egy főpapot, rendkívül feszültté teszi az eseményeket, a játékidő két és egynegyed órája folyamatos száguldás az idő ellen, ami a nézőt is magával ragadja, és akár szimpatikusak az egyházatyák, akár nem, lassan izgulni kezdünk értük. Elkezdjük együtt fejteni a rejtvényt Langdon professzorral, és amikor kirajzolódna a teljes kép, hirtelen mindent átírnak a fordulatok, és egyik döbbenetből a másikba esünk.
A film (és valószínűleg a könyv is) az egyház és a tudomány hívei közti konfliktusra van kiélezve. A szaftos kis összeesküvés is erre az alapra épül, és felvilágosult olasz mesterek művein keresztül kalauzol abban a végtelennek tűnő labirintusban, ami végül a tudós (vagy eléggé kíváncsi és okos) embert a megvilágosodáshoz vezeti. Bár a tempó egy pillanatra sem lassul, mégis van lehetőségünk az itáliai építészet és szobrászat remekeit megcsodálni. Az pedig, hogy megfejtsük a talányokat, nem okozhat problémát még egy nagy nyári melegben megfáradt elmének sem.
Szereplők terén felemásra sikerült a válogatás. A kontinuitás szempontjából nyilván fontos volt a már unalomig koptatott Tom Hanks, Robert Langdon harvardi professzor karakterében, de szerintem elég haloványan muzsikál, bár a kevesebb lelkesedés, nagyobb cinizmus kombó jól áll neki. Másik főszerepben az igencsak tehetséges és már többször bizonyított Ewan McGregor eleinte hozza az Obi van Kenobis, jóságos fejet a fiatal és szimpatikus camerlengoként, aztán a cselekmény klimaxában mégis ad némi mélységet a figurának. A már emlegetett Ayelet Zurer, izraeli színésznő az amerikai professzor helyi segítőtársaként össze-vissza keveri az akcentusokat, de egyébként nagyon is rendben van, akárcsak a népes mellékszereplők (rendőrök és papok) többsége.
Angyalok és démonok trailer
Könnyű nyári szórakozásnak, pörgős és tartalmas kalandnak kitűnő az Angyalok és démonok. Bőven tartogat fordulatokat az utolsó pillanatokig (szerintem túlságosan sokat is). Ha a néző nem fizikus vagy bármilyen más természettudós, és úgy általában nem zavarja, ha kapitális baromságokat nyomnak az arcába, egészen jól szórakozhat. Ugyanakkor bepillantást nyerhetünk a vatikáni rendőrség, a pápaválasztó konklávé, a svájci gárda és a pápai adminisztráció mindennapjaiba. Langdon professzorral rohanhatunk a szimbólumok nyomában, vele együtt fejtve a halálos rejtvényt, és ez épp elég szórakoztató.
Linkek: