— Film

— 2008. January 21. 17:12

— Írta: susasusa

Az egyiknek sikerül, a másiknak nem

A Kasszandra álma című legújabb Woody Allen eposzban Colin Farrel és Ewan McGregor próbálja valóra váltani az általuk alakított két elcseszett, lúzer figura kisszerű vágyálmait, nevesül: hatalom, pénz, nő és néha egy kis vitorlázás a tengeren. Persze mondanom sem kell, kevés sikerrel.

De Woody Allen azt hiszem, valóra váltotta a saját álmát. A filmrendezés lett a hobbija. Amikor kedve van, rendez egyet és teljesen mindegy, hogyan sikerül. Más halandók autómodelleket rakosgatnak össze, vagy spagettiból készítenek nagy teherbírású hídakat, Woody Allen pedig filmeket rendez. Nem akar senkit sem lenyűgözni, nem bír nagy művészi ambíciókkal, egyszerűen csak azt csinálja, amihez kedve van, akkor, amikor neki tetszik. És mivel elég híres, így van lehetősége megosztani a végterméket viszonylag nagy számú nézővel szerte a világon.

Az utolsó három filmjével (Match Point, Füles, Kasszandra álma) biztosan nem akart bekerülni a filmes történelembe, nem akart nagy szívszaggató sztorikkal előállni, vagy olyan megmondós, “menj és gondold át az életed!” típusú (ki)oktató lenni, nem akar senki lelki szemetesládája lenni, maximum a sajátjáé. Ehelyett egy képzeletbeli magaslesről dokumentálja az életnek azt a szeletét, amit onnan lát, vagy látni akar, és megmutatja mindenkinek, mit is szeret igazán a filmezésben. (Lehet, hogy csak abban a székben szeret ülni, amire rá van írva a neve, mert olyan nagy rendezői vezetésnek azért nem látni nyomát sem.)

Amikor meg már a kedves néző azt gondolná, hogy mennyire beborult szegény, akkor vegye ki a tékából az összes korábbi moziját, és nézze meg őket szép sorban. Biztos vagyok benne, hogy le fogja nyűgözni az a sokféle karakter, az a sokféle érzés, az a rengetegféle humor. És akkor, bármit is gondolt előtte, biztos, nem lesz kérdés, hogy megnézze-e a következőt.

Linkek: