A legfurább egyvelegként keveredik mese és valóság, emberi és állati tulajdonságok, és különböző filmes műfajok a Fantastic Mr. Fox-ban. A rendezés a brit rabló-pandúr iskolából merít, a párbeszédek a New York-i komédiákat idézik, míg a stop motion megvalósítás egészen artisztikus pillanatokat tartogat, a szinkronhang-lista pedig egy sor hollywoodi sztárt is felvonultat.
A Fantastic Mr. Fox ugyan a Titanic Filmfeszt vetítési rendjében volt látható, nekem csak némi fáziskéséssel volt hozzá szerencsém, de nagyon örülök, hogy végül is nem maradtam le róla, mert majdnem szó szerint páratlan az élmény. Ennek egyik oka pedig a címben is említett intelligens mese dolog, vagy legalábbis jobb kifejezés nem jut eszembe rá. A lényeg, hogy általában súlytalan témák elbeszéléséhez használt, jópofa animáció köntösébe olyan történetet és ezt felépítő beszélgetéseket öltöztetnek, ami jóval túlmutat azon, amit a külső ígérne. A film teljes hossza alatt eszünkbe juthatnak Woody Allen párbeszédpanelei, Guy Ritchie rendezői csavarjai, a Tina Fey-féle hadarás, a Tarantino-módra humorral archetipizált western, illetve hasonló, az elmúlt évtized minőségi film- és sorozattermését meghatározó arcok és az általuk képviselt stílusok.
A történet a fantasztikus Róka Úrról szól, akinek védjegye a füttyentés és csettintés, nem elégedett középszerű életével, nagy tettek mezejére akar lépni, és bevállalja. Vesz egy jókora odvas fát a dombtetőn, majd célba veszi a környék három legádázabb mezőgazdászát, hogy egy agro-akció-dráma-vígjáték keretében nyélbe üsse élete legnagyobb svindlijét: kirabolja az összeset. Az oposszummal összefogva sikeresen végre is hajtják a tervet, a farmerek azonban nagyon berágnak, és háborút indítanak az egész erdő ellen, míg el nem fogják a tettest, így Róka Úrnak egész családjával menekülőre kell fognia, amelyhez a teljes állatközösség csatlakozni kényszerül. Út közben végignézzük Róka kölykének jellemfejlődését, találkozunk a főellenség patkánnyal, és kb. minden öt percre jut egy kellemes geg vagy épp a legkomolyabban megrendezett dráma.
Ami tovább emeli a minőséget, az a hangsáv: ez áll egyrészt a film teljes 87 percében kiváló soundtrackből, másrészt egy epikusat alakító szinkronszínészi gárdából. A főhősnek George Clooney kölcsönzi a hangját, aki most már, úgy tűnik, nem tud hibázni – egyre inkább látom benne egy olyan színész-példakép potenciálját, aki a következő 10 évben valódi filmtörténeti ikonná tud formálódni. (Ez a kijelentés ezen a ponton erősnek hangozhat, de az Ocean’s sorozat, a Good Night And Good Luck, a Michael Clayton, az Up In The Air és a Fantastic Mr. Fox után egyre inkább érzem magamban a fanságot.) Persze nemcsak Clooney érdemli meg a dicséret, hanem az oposszumnak hangot adó Wallace Wolodarsky, az ügyvéd borzot játszó Bill Murray, és a villain patkányt megszemélyesítő Willem Dafoe is. Meg persze az az Alexandre Desplat vezényletével játszó teljes hangverseny-zenekar, amely példásan kíséri végig a cselekményt.
A kidolgozottság kapcsán érdemes azt is megjegyezni, hogy az emberi szerepekkel és tulajdonságokkal felruházott állatok milyen mértani pontossággal kiszámított dramaturgiai pillanatokban juttatják eszünkbe, hogy ők mégiscsak állatok. A kaját egy pillanat alatt morogva felzabáló róka, a veszekedés közben vicsorgó sziszegésbe átcsapó borz, és a többször elmantrázott tanulság: a nap végén mindannyian csak ösztönök hajtotta állatok vagyunk. Festői kép.
Fantastic Mr. Fox trailer