Ha egy földönkívüli megnézné az Amikor megállt a Földet, valószínűleg térdét csapkodva visítana, és gyorsan elkapná a kormányt, hogy néhány fényévre elkerülje ezt a gáz halmazállapotú bolygót. Nem vártam sokat a filmtől, nem is készültem rá egyáltalán, de hogy ennyire szar legyen, azt nem gondoltam volna. Képzeld el az összes létező klisét összegyúrva a klasszikus sci-fitől a romantikus drámáig, tömj a karakterek fejébe az agyuk helyett vattát, és nagyjából képben vagy. Kínosan kacarászó közönség és az év citromdíja.
Nem mondhatjuk, hogy ez az év különösebben elkényeztette volna a filmbuzikat, legalábbis a mainstream mozi valami középmély válságot élt meg. Ha végiggondolok a 2008-as termésen, és olyanok jutnak eszembe mint a Happening, az X-akták 2, az új Indiana Jones vagy mondjuk a Jumper, már nyúlok is a pengéért. Nem mondom, hogy megváltást váltam Keanu Reeves újabb bambán maga elé révedő tekintetű főhősétől, de azért gondoltam, hogy egy szinte kizárólag misztikus filmeket gyártó rendező, egy tudományos-akciós történet és egy Reeves–Connelly színészpáros megér egy misét. De nem, nem ér meg. Ha kellően borsózott a hátad a fenti filmfelsorolástól, akkor képzeld el nagyjából mindezt összegyúrva, és úgy kapod meg az Amikort.
A történet szinte már karcolja a birkák és tehenek által az utóbbi években feltámasztott biohorror vonalat, ugyanis az emberek bunkómód lehasználják a Földet, és őt (a bolygót magát) érkeznek megmenteni a földönkívüliek. Az emberiség ugyanis nem tudta bizonyítani az utóbbi 70 évben, hogy képes normálisan viselkedni, így el kell törölni, mielőtt teljesen elpusztítja az élőhelyét. A Greenpeace-es ufókat képviselve érkezik Klaatu (Keanu Reeves), aki öt perc után levágja, hogy márpedig ez az embernek nevezett lény teljesen gáz, majd miután az idegenek jó ideje köztünk élő beépített ügynöke is megerősíti ebben, kiadja a delete parancsot. Csak ez után kapcsol, hogy hát bizony ezek az emberek érző lények, cukik is meg sajnálni is lehet őket, és jajj, hát mégsem kellene mindenkinek meghalni, úgyhogy lehet versenyt futni az idővel, hogy még úgy legyen leállítva a gyaluprogram, hogy maradjon is valami, ami megmenekül.
El sem kezdem sorolni, hogy hány helyen úszik el a sztori, bicsaklik a dramaturg, történnek teljesen értelmetlen és logikátlan dolgok, mert erős koncentrációval sikerülne talán egy olyan pillanatot mondani, ami rendben van. (Bár most hirtelen egy sem jut eszembe.) Már az alaptörténet is halvány, pláne a benne szereplő karakterek, akik percenként tudnak akkora baromságokat mondani, hogy elég hamar nyugtalanul kezdtem fészkelődni a székben. Szinte már viszket az ujjam, hogy elkezdjem begépelni azt a halom elképesztő hülyeséget, ami kiverte a biztosítékot, de megállom az áradatot, mert hosszú bekezdés lenne, értelme meg annál kevesebb. Külön kiemelést ezen kívül már csak a casting érdemel, mert a köztünk élő, öreg földönkívüli és az emberiség nevében szóló bölcs szerepére is sikerült kiváló komédiaszínészeket szerződtetni, ami ebben az esetben bajnok méretű mellényúlás.
Amikor megállt a Föld trailer
Röviden: ha jót akarsz magadnak, ne nézd meg ezt a filmet. Esetleg ha eleve azzal a céllal mész a moziba, hogy végigsmárolj egy szűk két órát, akkor hajrá, mert itt biztos, hogy nem maradsz le semmiről, és nem is zavaróan hangos.
Linkek: