A Blue Valentine története nem nagy durranás. Dean (Ryan Gosling) és Cindy (Michelle Williams) összeismerkednek, egymásba szeretnek, gyereket nevelnek, majd az élet felzabálja őket és végül elválnak. Ígéretes kezdet után elkerülhetetlen a vég a fiatalon házasodó pár számára. Mitől olyan megkapó mégis a Blue Valentine? A film értékét nem magában a történetben, hanem a történetvezetésben kell keresni. A film felváltva ugrál a reményteljes kezdet és a kiábrándító vég között. Átmenetet, ok-okozati összefüggést nem is igen látunk – fölösleges is lenne – mindössze a kapcsolat kezdeti virágzásának és csúfos bukásának jeleneteit látjuk. Az ellenkező érzelmi töltetű jelenetek váltakozása pedig megrendítő érzelmi hullámvasútra ültetik fel a nézőt. A szélsőségek ilyen jellegű megélése természetesen lelkileg kimerítő, de éppen emiatt erőteljes alkotásként tarthatjuk számon a Blue Valentine-t. Bár egyértelmű a végkifejlet, de amíg látjuk a fiatal szerelmesek boldogságát, az utolsó pillanatig reménykedünk, talán mégis együtt maradnak, talán mégsem olyan elillanó tünemény az, ami anno kialakult közöttük. De sajnos a múlt melegsége hamar kihűl, mikor átváltunk a jelenre. Jól példázzák ezt a film legjobban összepárosított jelenetei: a fiatalok egy szív alakú virágkoszorús kirakat előtt énekelnek és táncolnak, majd átváltunk a jelenbe, amikor is egy olcsó motel futurisztikus, steril környezetében igyekszenek helyrehozni azt, ami már végérvényesen eltörött.

Derek Cianfrance forgatókönyvíró-rendező nem csak arra koncentrál, hogy miből mi lett, hanem arra is rákérdez, hogy volt-e egyáltalán megfelelő fundamentuma a fiatalok házasságának, és hogy végső soron ki is hibáztatható a szakításért. A válaszok fejtegetésébe nem megy bele, csupán elhinti azokat, de ezek az utalások és vádak legtöbbször nem 100%-ig jogosak, egyik fél pártjára sem tudunk igazán állni. Dean ugyan egyre többet iszik, de sokkal odaadóbb szülőnek és házastársnak tűnik, mint amilyen Cindy. Ugyanúgy Cindyről sem tudjuk egyértelműen eldönteni, hogy nem kívánt terhessége miatt menekült-e bele a házasságba vagy őszinte szerelem miatt mondta ki a boldogító igent.

Cindy és Dean kapcsolata tehát nem a nagykönyvben megírt tiszta, monumentális szerelem mintapéldája, mint amilyen Noah (Gosling) és Allie (Rachel McAdams) kapcsolata volt a Szerelmünk lapjaiban, így a Blue Valentine-t nem érezzük meseszerűnek, általánosítónak és totálisan kiábrándítónak. A Blue Valentine nem a fiatal szerelmekről és azok várható elmúlásáról, hanem csak arról szól, hogy egyfajta, ill. csak ez az egyetlen szerelem hogyan válik az enyészetté. Cianfrance filmje így nem akar túlmutatni magán, szerencsére nem szól nagyzenekari kíséret a háttérben, Celine Dion sem énekel benne, csak Gosling ukulele-játéka szól a Grizzly Bear zenéje mellett. A Blue Valentine pont emiatt szimpatikus, illetve azért, mert Williams és Gosling alakításának köszönhetően egyszerűsége ellenére mégis átérezhető és legfőképp hiteles.

Blue Valentine trailer