Azért nem tartottam jó ötletnek ebből a könyvből filmet csinálni,mert túl sok szálon folyik a történet, ahol nem is maguk a történésekaz igazán lényegesek, hanem a főszereplő lelkivilága, hogy mikéntvélekedik magáról, és milyen jellemváltozáson megy keresztül. Ésrengeteg mindent el kell mesélni ahhoz, hogy a végére oda lyukadjunkki, ahova. Egyrészt adott a főhős és az anyja viszonya, mely aszanatóriumban és visszaemlékezésekben zajlik. A szanatóriumban adott afőhős a többi beteggel, az ápolókkal és az anyja doktornőjével valóviszonya. Emellett van a könyv címét adó, éttermekben fuldoklós vonal.És a szexfüggőséges vonal akkor még szóba sem jött. Erre jön még rá alegjobb barát és az 1800-as évek Amerikáját visszaidéző kolónia, pluszott az emberekkel való kapcsolat. No, és azt se feledjük el, hogy alegjobb barát fejlődésére is figyelni kell, pláne, hogy még egy komolykapcsolata is lesz.

Egyértelmű, hogy ezt mind egy másfél órás filmben nem lehetbemutatni. Egyik megoldás, hogy erősen megvágják a sztorit, és csak párelemre koncentrálnak, majd eldöntik, hogy ebből egy gyomorbavágós, vagyegy sírvaröhögős filmet készítenek. A másik, szerencsétlenebb megoldás,ha mindenből mutatnak egy picit. Nem nehéz kitalálni, a másodikatválasztotta a rendező. Ami azért felettébb rossz döntés, mert nincskifejtve, hogy mit miért csinál az emberünk. A Fight Clubban az volt aremek, hogy a narrátor szinte végig beszélt, és elmondta mindazt, amita könyvben is belénk rágtak. Itt nem halljuk a főhősünk gondolatait,így nem is értjük meg azt, ami lezajlik benne a történet során. Ami nemis lenne baj, ha a film nem egy olyan konklúzióra futna ki, ami nemlett rendesen kifejtve.

Ami történik, az viszont a háttérinformáció nélkül nem mond túlsokat. A narratíva hiánya miatt elveszik a könyv legtöbb poénja; amit aképernyőn látunk, az meg szimplán snassz. A vicces részek annyira azértnem viccesek, mert bár akadnak komikus helyzetek, de azért nem fogommagam azon halálra röhögni, hogy “hahaha, a kápolnában nem állt felneki” vagy “hahaha, a csaj már elfáradt a sok farokveréstől, de mégmindig nem ment el”. Ez inkább az oké, jól van, történjen már valamikategória. A drámai rész pedig egyáltalán nem hat meg, mivel a filmközben nem ismerjük meg rendesen a szereplőket. Így egy vállrántássalelintézhető a film, hogy két perc múlva már arra se emlékezzek, hogymegnéztem.

Choke trailer

Mint film, legyen mondjuk 6 pont, mert nézhető volt, nem okozottfizikai fájdalmat, és nem is akartam közben lerágni a kezem, meg voltpár aranyos cici, és még kuncogtam is néha. Mint könyvadaptáció, 4pont, mert amit csináltak, az nem volt rossz, csak épp a lényegetfelejtették el. Valahol megértem, hogy ebből a könyvből akartak filmetcsinálni, mert nagyjából csak ez volt Palahniuktól az, amiből vígjátékot lehetettkihozni (a Snuff akkor még nem jelent meg), ám az a bökkenő, hogy Palahniuk könyveiből nem vígjátékotkell csinálni. A könyvek sok helyen viccesek, de a céljuk mégis az,hogy gyomorszájba vágjanak, és elgondolkodtassanak. És ebből azadaptációból pont a gyomorszájon vágás az, amit kihagytak.

Kapcsolódó cikk:

• Chuck Palahniuk: Cigányút

Linkek:

• Choke hivatalos honlap
• Choke @ IMDb
• Choke @ port.hu