A Gran Torino egy 1972 és ’76 között gyártott amerikai Ford modell, gyönyörű darab, igazi újvilági aszfalt- és benzinfaló vaddisznó. Ez az izomautó ihlette meg a mozivilág több mint fél évszázada tevékenykedő, máig is aktív western hősét, Clint Eastwoodot, aki idén a négykerekű nevével fémjelzett filmmel rukkolt elő, rendezőként és főhősként egyaránt közreműködve. Templomi szertartással kezdődő és végződő interraciális soft akció-dráma. Élet és halál taglalása, hagyományok és kultúrák ellentéte, különbözősége, majd az azonos értékek felismerése, mindez etnikai különbözőségeken nyugvó atrocitásokkal fűszerezve, majdnem két órában.
Mr. Eastwood legutóbbi rendezéseinek kétéves etapjait tekintve ideje volt idén (legalább egy) új közönségkedvenccel előállnia. A főszerepet is játszó 78 esztendős élő legenda ismét sikergyanús alkotást hozott össze, annak ellenére, hogy az egyéb, a történet szempontjából jelentős karaktereket alakító színészek most kerültek először élesben a kamerák és a nézők elé.
A történet alapját egy fokozhatatlanul zsémbes vénember, Walt Kowalski (Clint Eastwood) magányos hétköznapjai és maximális hazaszeretete (Amerikában járunk) adják, amit az az idilli szituáció tükröz leginkább, amint verandáján sörözve, Zippo gyújtójával tüzet pattint cigarettája hegyére, és közben elégedetten legelteti szemeit 1973-as Ford Gran Torinoján, ahogy annak motorháztetején a ház sarkába tűzött amerikai lobogó tükröződik. Semmi import, semmi olyan, ami nem újvilági. Ezt a képet csupán az rontja, hogy a környék, ahol lakik, az idők során bevándorlók negyedévé lett, és a hajdanán Koreában harcoló veterán csaknem egyedül maradt mint “őslakos” a nemzetközivé vált kertvárosban, ahol szinte folyton izzik a levegő.
Az utálatot, amit a világgal szemben érez (beleértve az immigránsokat és családja érdektelenségét is) a lelkes pályakezdőnek, Janovich atyának (Christopher Carley) sem sikerül egykönnyen feloldania, ám a fiatal pap kitartó házalása és Kowalski új, véletlen ismeretsége a szomszéd hmong családdal nagy fordulatot hoz történeti és személyiségfejlődési vonatkozásoban is. Thao (Bee Wang), a kitörni vágyó ázsiai tinédzser és nővére Sue Lor (Ahney Her) fokozatosan nyerik el Walt bizalmát, és az alakuló, kölcsönös barátság lassacskán felnyitja a koros amerikai hazafi jócskán beszáradt szemeit, aki ugyan idővel szembekerül a környékbeli kisebbségi maffia jelentéktelen helytartóival, már nem az amerikai identitása által vezérelve teszi ezt.
Gran Torino trailer
Eastwood kaphat egy ötöst arra, ahogy szerepét alakítja: mormogása, grimaszolása és mindennel szembeni negatív, ám logikus érvelése, okítása egy határozott, sztereotipikus jellemet eredményez. Vele szemben Ahney Her pozitív kisugárzásával, talpraesettségével alkotja a másik pólust, amivel rámutat az előítéletek és meggyőződések megingathatóságára, gyakori alaptalanságára. A történet realitását illetően kicsit erősnek tartom, ahogy a nyolcvanas éveiben járó úr egyszersmind, ha csak pillanatokra is, de akcióhőssé válik, valamint addigi élettapasztalatai alapján összeállt világlátását kész pár nap leforgása alatt tökéletesen az ellentettjére formálni. Indokolatlan, de jó, persze tudom, ez egy film.
Linkek: