Valószínűleg minden idők leghátborzongatóbb alkotásával állunk szemben, mivel elsőre úgy tűnhet, Terry Gilliam mintha meg sem próbálta volna, hogy legújabb filmjében ne főszereplője, Heath Ledger halálát tematizálja a teljes játékidő alatt. Valójában Gilliam legnagyívűbb és legvakmerőbb vállalkozását rejtik a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma képkockái: eladni a mainstreamnek egy középkori misztériumjátékot.
Hollywood újabb hátborzongató legendával gazdagodott, amikor a Doctor Parnassus és a képzelet birodalma premier vetítésén leperegtek az utolsó képkockák is. Terry Gilliam nagy játékmestere a valóságnak, ezt tapasztalhattuk már a Félelem és reszketés Las Vegasban, de még annál is inkább a 12 majom című filmjei során. A Parnassus (az egyszerűség kedvéért ezentúl csak így említem a cikkben) viszont sokkal többé vált a valósággal való celluloid-játszadozásnál. A jó öreg Gil ezúttal a szellemvilágig nyúlt, hogy onnan valami olyasmit hozzon elő, amitől egészen biztos, hogy nem felejtjük el filmjét.
Nem tudom, még a Sötét lovag idején kiben vetődött fel, hogy Heath Ledger Joker-maszkját mintha láttuk volna már? Valamikor, ha nem is a közelmúltban, de nem olyan régen? Eszébe jutott-e bárkinek Brandon Lee Hollója, a lény, aki értelmetlen halált halt és visszatért a pokolból megbüntetni gyilkosait? Ha Joker volt a visszatérés, a Parnassus Tonyjának alakjában nem csupán a földön járó holt lelket fedezhetjük fel, aki itt járja végig purgatóriumának állomásait, hanem – szélesebb aspektusból nézve – egy valóságos misztériumjáték válik valóra szemünk nyomán. Nehezen tudtam elvonatkoztatni attól, hogy ebben a történetben Lily Cole figurája nem a Főpapnő, hanem Valentina, Christopher Plummer nem a Mágus, hanem Dr. Parnassus, és Ledger nem az Akasztott Ember. Hogy Gilliam szándékosan hagyott nyitva dimenziókat ebben a történetben, arra az itt említett tarot-kártyás vonatkozásokkal egybevágó, az Ördög (Tom Waits) által elővarázsolt tarotlap is utal. És ha már Tom Waits: volt-e az elmúlt években nála jobb Sátán, aki nem céltalan gonoszsággal, hanem nagyon is emberien volt képes előadni az ördög figuráját?
Gilliam tulajdonképpen az egész világ sorsát és folyását eljátssza filmje során, ami nem is csoda, hogy végül aligha áll össze – de azért értelmezhetetlen katyvasznak sem mondanám. Ez a film az, amit évek múltán is újra fogunk nézni, mert látni akarjuk ezt az egész emberiségről szóló mesét, amiben tulajdonképpen az egész világ bukik el (ugyanakkor csöppnyi reményt hagyva hátra). Amiben nem keveredik a valóság és fantázia, hanem eggyé válik, így szolgáltatva hatalmas és zseniális film-blöffként örök mementót egy elképesztő történetnek, amely a való életben kezdődött és filmen fejeződött be.
Doctor Parnassus és a képzelet birodalma trailer